|
|
|
Elfelejtem arcodat,
Az összes apró titkodat,
Mégis végleg itt marad,
Az el nem múló pirkadat.
Elfelejtem hangodat,
Sok-sok féltett vágyadat,
Mégis végleg itt marad,
Az el nem múló pirkadat.
Emlékek nélkül te tudnál-e élni?
Ha a múltadban csak gyászt találsz?
Emlékek nélkül én nem tudnék félni…
És most felejtek hát.
Bárhogy bánom, van még folytatás.
Élni az tud, ki nem gondolja át.
Másokban választ, látod, nem találsz.
Élni az tud, ki nem gondolja át.
Holtomiglan! Holtodiglan!
Elfelejtem illatod,
Ahogy vállad megvonod,
De holtodiglan itt hagyod
Minden egyes lábnyomod.
Elfelejtem, otthonod
Ahogy nevem suttogod,
De holtodiglan itt hagyod
Minden egyes lábnyomod.
Elfelejtem bánatod,
Másnak úgyis átadod,
De holtodiglan itt hagyod
Minden egyes lábnyomod.
Emlékek nélkül te tudnál-e élni?
Ha a múltadban csak gyászt találsz?
Emlékek nélkül én nem tudnék félni…
És most felejtek hát.
Bárhogy bánom, van még folytatás.
Élni az tud, ki nem gondolja át.
Másokban választ, látod, nem találsz.
Élni az tud, ki nem gondolja át.
Félelmek nélkül mi el tudnánk érni,
Hogy a múltunktól lépjünk tovább.
Találunk mást, ami szívünkben élhet,
De most lépjünk tovább!
Bárhogy bánom, van még folytatás...
Élni az tud, ki nem gondolja át.
Holtomiglan! Holtodiglan!
