|
|
|
|
|
| Előadó: | The Teach Boys |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Mikor először megláttam Bognár Katát,
a dömpert a széklábak közt toltam át,
mivel garázst kerestem az asztal mögött
(így láttam meg őt).
Ott állt, erősen szorítva apja kezét.
Én azt gondoltam: Ajaj, de szép…
Piros cipőjét bámultam és kék szemét…
Hű, tényleg de szép!
Szerelmem, szerelmem lesz ő
– hittem boldogan.
Mellém ül, s kézen fogom.
Fiunk lesz, s leány is kettő,
s élünk boldogan,
s mindig róla álmodom.
Aztán gyurmából kígyókat vittem neki,
rám nézett, s láttam, hogy nem kedveli.
Gyorsan mondtam, hogy nyaklánc és felveheti,
így már tetszett neki.
Aztán Dömöcki Janka a vécé előtt
eléje állt, és megkérdezte őt:
„Mondd meg, hogy kit szeretsz!” – és ő rám mutatott:
„Azt a gyurmásat, ott!”
Szerelmem, szerelmem lesz ő
most már biztosan.
Mellém ül, s kézen fogom.
Fiunk lesz s leány is kettő,
élünk boldogan,
s mindig róla álmodom:
Száll csak száll a hinta
kinn az udvaron,
az én Katám mellettem ül.
Majd láncunk elszakítva
messzi tájakon
örökké vélem repül.
Aztán hatéves lettem s huszonkét kiló,
cipőmből a fűző már nem kilóg,
virslit, fasírtot én már villával eszek,
jövőre elsős leszek.
Aztán lesújtott fejemre szörnyű csapás,
elérkezett az ovis ballagás,
néztem: Katám a menettel mért nem halad?
„Ő még egy évig marad.”
Szerelmem, szerelmem volt ő,
s eltűnt hirtelen,
kezét már nem foghatom.
Kié lesz, mikor majd megnő,
s mi lesz énvelem?
...mindig róla álmodom:
Száll csak száll a hinta…
Aztán hétéves lettem, s a sulinkba jött,
megláttam őt a sok elsős között.
Ő is észrevett engem, és hozzám szaladt,
s szólt: „Rég láttalak!”
romantikus befejezés:
Akkor becsöngettek, de ez nem érdekelt:
ki eddig csak álom volt, életre kelt,
megint hintázunk, s a gyurmanyaklánc helyett
Katának gyűrűt veszek… ha felnőtt leszek.
cinikus befejezés:
És én mondtam a srácoknak: ez itt Kata,
ő volt az óvoda legjobb csaja.
Viszont továbbmaradt, mer’ egy kicsit bolond.
Csak nézett… „Te vagy bolond!” …s kaptam pofont.
A pápa álláspontja a mesterséges intelligenciáról továbbra is érdekes, részletes és helytálló.
A Vatikán volt az egyik első hatóság a világon, amely részletes és alapos állásfoglalást tett közzé az MI szerzői jogokra és kreativitásra gyakorolt hatásáról, valamint szabályozási beavatkozást sürgetett a károk megelőzése érdekében.
Részlet a Szentszék legutóbbi, kiváló állásfoglalásából
„Régóta bőséges bizonyíték áll rendelkezésre arról, hogy a közösségi médiában az elköteleződés maximalizálására tervezett algoritmusok – amelyek jövedelmezőek a platformok számára – a gyors érzelmeket jutalmazzák, és büntetik az időigényesebb emberi reakciókat, mint amilyen a megértéshez és a reflektáláshoz szükséges erőfeszítés. Azzal, hogy az embereket a könnyű egyetértés és a könnyű felháborodás buborékaiba csoportosítják, ezek az algoritmusok csökkentik a meghallgatás és a kritikus gondolkodás képességünket, és növelik a társadalmi polarizációt.
Tovább rombolhatja az analitikus és kreatív gondolkodás képességünket
Ezt tovább súlyosbítja a mesterséges intelligenciába mint mindentudó „barátba", minden tudás forrásaként, minden emlék archívumaként, minden tanács „orákulumaként" vetett naiv és kritikátlan bizalom. Mindez
tovább rombolhatja az analitikus és kreatív gondolkodás képességünket, a jelentés megértését, valamint a szintaxis és a szemantika közötti különbségtétel képességét.
Csökkenti kognitív, érzelmi és kommunikációs képességeinket
Bár az MI támogatást és segítséget nyújthat a kommunikációval kapcsolatos feladatok kezelésében, hosszú távon az a döntés, hogy kitérünk a saját gondolkodás erőfeszítése elől, és beérjük mesterséges statisztikai összeállításokkal, azzal fenyeget, hogy csökkenti kognitív, érzelmi és kommunikációs képességeinket.
Az elmúlt években a mesterséges intelligencia rendszerek egyre inkább átvették az irányítást szövegek, zenék és videók előállítása felett. Ez az emberi kreatív ipar nagy részét azzal a veszéllyel fenyegeti, hogy lebontják és lecserélik az „MI által működtetve" címkével, az embereket pedig a gondolat nélküli gondolatok és a tulajdonos és szeretet nélküli névtelen termékek passzív fogyasztóivá teszik. Eközben
az emberi géniusz remekműveit a zene, a művészet és az irodalom területén puszta gyakorlóterepekké degradálják a gépek számára.
A lényegi kérdés nem az, hogy a gépek mire képesek vagy mire lesznek képesek
Hanem az, hogy mi mire vagyunk és leszünk képesek, emberségben és tudásban gyarapodva a szolgálatunkra álló hatékony eszközök bölcs felhasználása révén. Az egyének mindig is igyekeztek megszerezni a tudás gyümölcseit az elkötelezettség, a kutatás és a személyes felelősségvállalás által megkívánt erőfeszítés nélkül."
