|
|
|
Havasokban a szekéren
gördülünk a négy keréken,
a hajunkat fújja, fújja a szél.
Funtinelli szép boszorkány
szíve fáj a hegyek ormán,
s a legenda róla, róla mesél.
Felhőszélről lógass lábat,
füvet simítson a hátad,
kacsints rám, ahogy játszik a vízen a fény.
Ez a kép most olyan éles,
kocsiúton, meredélyen,
kavicsok közt azt is látni talán,
hogy az álom közelébe
alig enged ez az élet,
s az erőtől nem lesz könnyed a tánc.
Felhőszélről lógass lábat,
füvet simítson a hátad,
kacsints rám, ahogy játszik a vízen az árny.
Körülüljük a gitárod,
kisüt a nap, ha kivárod,
dudorássz vagy perdülj táncra velem!
Nyári zápor kopogása,
mezítlábunk dobogása –
ezután már szekér lesz a jelem.
Felhőszélről lógass lábat,
füvet simítson a hátad,
kacsints rám, ahogy váltja az árnyat a fény.
