|
|
|
Szállt a por lent az Astorián,
és átsütött rajta a fény.
Mint egy pinceszagú nejlonruhán,
amiben megbújik valami lény.
Csak álldogáltam, és bámultam ott,
és lassan minden elernyedt.
A Föld unottan ásított,
vállat vont és fordult egyet.
Micsoda szép, szép szíved volt.
Olyan kár, hogy csak így elgyalogolt.
Talán, egy távoli síkon,
hol még üresebb ez az üresség,
és csak a szél játszik egy sípon,
a legjobb szeretőd lehetnék.
Micsoda szép szíved volt.
Olyan kár, hogy csak így elgyalogolt.
Micsoda szép szíved volt.
Olyan kár, hogy csak így elgyalogolt.
És akkor majdnem megérkeztél.
Csak jöttél, és máris továbbmentél.
Micsoda szép szíved volt.
Olyan kár, hogy csak így elgyalogolt.
Micsoda szép szíved volt.
Olyan kár, hogy csak így elgyalogolt.
