|
|
|
Kihallatszódik egy álom a fejből
a fájdalom kezében pukkan a pezsgő
szúrnak a hangok, a sugarak
üvegszilánkként sebeznek a szembogarak
de nem nézek vissza többet
megvédtem magamat tőled
néha egy részem még visszatéved
mondd, hogy éljem jól meg a véget
ha nem azt tesszük, amit kéne
mikor a valóság kilök a fényre
de csukott szemmel csak a zene lüktet
megcsalva az emlékezetünket
Felborult poharak, kiürült vasárnap
fél négy, a helyek már bezártak
eső van, bolyongok egyedül
keresem a búvóhelyet magam elől
Félek a fényben, senki se véd meg
nem alszom, de nem vagyok ébren
nem alszom, de nem vagyok ébren
senki nem véd meg, senki nem véd meg
magamtól
senki nem véd meg, senki nem véd meg
magamtól
Van ébredéskor az a másodperc
mikor elfelejtem, már máshol kelsz
és minden ajtón benyitok, talán
ott leszel és nem más oldalán
de részünkről, ennyi vége
nincs miért tenni érte
csak kivárjuk, nézzük azt, ahogyan
semmi nem lesz már ugyanolyan
Füst a fényben, kéz a szem előtt
menekülök innen, nincsen levegőm
az élet veled öl, ez lélektemető
hogy nem te meg én, hanem te meg ő
hogy nem te meg én, hanem te meg ő
hogy nem te meg én, hanem te meg ő
Nézd 11 órától az ONLINE ünnepséget!
