|
|
|
| Előadó: | Idióták |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Alternatív |
| Címkék: | Keressük! |
Egymagamban állok a sötét hidegben,
S csak arra gondolok, hogy megint elhittem.
Elhittem, azt, amit álmodtam,
Ezzel ismét csak magamnak ártottam.
Ábrándokat szövök, hisz mindig ezt csinálom,
Ez lassan már függőség, de mégis úgy imádom.
A hét minden napján ugyanazt álmodom,
De higgyétek el egyszer még valóra váltom
Illúzió, csodaszép álom,
Ismét csak várom, hogy valóra váljon.
Fantázia, felrepít minket,
Tudom, nem valóság, de ez az, ami éltet
Látomásomban egy koncerten állok,
A közönség részeként én is ugrálok,
Vágyakozva várom, hogy változzon minden
Legyünk végre nagyobbak mindannyian, itt benn
Illúzió, csodaszép álom,
Ismét csak várom, hogy valóra váljon.
Fantázia, felrepít minket,
Tudom, nem valóság, de ez az, ami éltet
A színpadon álluk, a szívünk bent tombol,
A zenekarban mindenki ugyanarra gondol.
A látványtól még mindig mosolygunk magunkban
Ez az érzés egyszerűen leírhatatlan.
Valóság lett, már nem csak álom,
Tudom, soha többé nem kell várnom
Gyönyörű szép, mégis a földön tart minket,
A zene a vérünkben izzik és lüktet.
Életének 84. évében elhunyt Tamás László, az Echo együttes egyik alapítója, dobosa és dalszövegírója.
Tamás Lászlót augusztus 9-én, szombaton érte a halál. Temetéséről később intézkednek.
Tamás László 1941-ben Nagykanizsán született, ahol már gimnazista korában elkezdte zenei karrierjét. Az Echo együttest 1962 elején a gépészmérnöki egyetemi karon tanuló hallgatótársaival, Markó Józseffel és Szilvássy Zsolttal együtt alapította. Kezdetben kizárólag zenekari számokat játszottak, majd Pósa Ernő, később Varannai István is csatlakozott a zenekarhoz énekesként.
Az Echo együttes igazán sikeres felállása 1966-ban jött létre, ekkor született meg a legtöbb Echo-dal, amelyekben Varannai István zeneszerzőként, Tamás László szövegíróként működött közre.
Az Echo az egyetemi Gépészklub mellett rendszeresen fellépett a Kapás utcai Táncklubban, valamint az Országház étteremben.
Legismertebb számuk a Gondolsz-e majd rám?, amelynek szövegét Tamás László, zenéjét Varannai István írta. A Hanglemezgyár 1967 őszén adta ki a dalt, amely szinte azonnal a slágerlisták élére került és idővel igazi örökzölddé vált Magyarországon és a környező országokban egyaránt.
Az együttes romániai vendégszereplésén a román hanglemezgyár is felvett és kiadott egy négyszámos kislemezt, amelyen szintén szerepelt a Gondolsz-e majd rám? című szám.
Tamás László életének nagy szenvedélye a zene volt, amely mellett sikeres gépészmérnöki karriert is befutott.
