|
|
|
1. Verze:
Engem nem kell, hogy szeress, haver nem kell, hogy kövess
Simán menj el mellettem, minthogy meg kell hogy öless
Mert míg leköptetek engem én a színpadra másztam
És veletek ellentétben én semmitől nem paráztam
Egyik zenében sem nagyítottam mit körétek szövök
De ha ujjal mutogattok én hamar közétek lövök
Halottam rengeteg mesét és vártam sok kamut
Amikor tüzet ígértek, de nem láttam csak hamut
Túl sok a sötét felhő, inkább világíts
Itt Északon máshogy megy a dolog, ne ámíts
És ha azt hinnéd ennyi, van itt még más is
Még mindig élek, és hogy miért, mondom máris
Mindig is leszartam mit mondtak, hitegettek
Ígéretek voltak, mondom ígéretek, nem tettek
És egyszer eljön az az idő mikor ezen a bolygón
Már el nem férek, de nézd meg...
Refrén:
Még mindig élek
Mikor nyakig ért a szar, mégsem érdekelt az téged tesó
Még mindig élek
Mikor üzentek, hogy végem, hogy nem hosszú az élet
De még mindig élek
Mikor nyugodtan akkor aludtam, mikor a város ébredt
Még mindig élek
Ilyen a vérem és tényleg nem érdekel, hogy mikor ér véget.
2. Verze:
Mindegy hogy látod, nem egy mozgólépcső az élet
Reggel nyitod a szemed, és egyből becsukod mert véged
Én ezt játszom mióta kibasztam magamat a térre
Már nyáron hajtok, hogy tudjak valamit kezdeni télen
Nincsen karszalag meg páholy, menetelés mint egy vándor
Száz kiló golyóálló rajtam ha eljő a zápor
Ez egy hiéna, és mögötte a klán mindig résen
Minek üzengetünk, találkozunk a bevetésen
Az, hogy velem vagy ellenem, csak statisztika ki vezet
Oda nem adom a helyet, mert én sose hajtok fejet
Mindig elvettem mi kellett, sosem adtam el magamat
Te meg mutogatsz rám irigy, azonnal szopd le magadat
A vaktöltényeket pedig higgyétek el, hogy kiheverem
Ha nem így kell, hát ki vele, addig emészd a sikerem
Aztán egyszer eljön az idő mikor ezen a bolygón
Már el nem férek, de nézd meg...
Refrén:
Még mindig élek
Mikor nyakig ért a szar, mégsem érdekelt az téged tesó
Még mindig élek
Mikor üzentek, hogy végem, hogy nem hosszú az élet
De még mindig élek
Mikor nyugodtan akkor aludtam, mikor a város ébredt
Még mindig élek
Ilyen a vérem és tényleg nem érdekel, hogy mikor ér véget.
(2x)
"Úgy érzem, egy életem van, nem leszek félember
mer’ bent izzik a szabadság a véremben"
Nyolcszámos lemezzel jelentkezik májusi tripla Aréna-koncertje előtt Magyarország legnépszerűbb előadója. A skatulya I. című lemezről a mariana.árok már túlszárnyalta a 2,5 milliós megtekintést YouTube-on, a cipoe pedig szintén hasít: 1,6 millió megtekintésnél jár. Ezekhez érkezik most hat további dal.
A dalszerző-előadó így mesél a lemezről: „Korábban mindig próbáltam előre összeírni, megtervezni minden dalt, aszerint haladni az alkotómunkával, ahogyan a fejemben egy album összeállt. Viszont a zenekészítési folyamat ennek a szöges ellentéte. Megannyi ilyen tapasztalat után biztosra mondom, hogy a legjobb hangulatok, illetve a legértékesebb gondolatok és dallamok mindig akkor érkeznek, amikor nincs előre felvázolva, hogy vajon milyen lesz a teljes egész.
A skatulya I. című lemezen Azahriah új területekre lép. Ő maga így fogalmaz: „A skatulya albumsorozattal igyekszem a legkísérletezőbb, legszélsőségesebb hangzásokat próbálgatni, aztán a legjobbakat leválogatom, s végül egy összefüggő sztorivá igyekszem formálni a lemezen.” S hogy a kísérletezést mennyire komolyan veszi, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a tartarosz című dal – ami egy metálszám. Hasonlóra – hogy egy, a karrierje csúcsán járó popsztár metáldallal rukkoljon elő – még a nemzetközi színtéren se nagyon akad példa. De hát ő maga énekli: izzik a szabadság a vérében.
A visualizerekben a mariana.árok klipjének különös, enigmatikus látványvilága köszön vissza (Emil Goodman munkái), a szövegek pedig a carpe diemtől a világvége-flessig igen széles skálán mozognak. Egy biztos: úgy lángol, hogy még a tenger mélyén se lehet kioltani.
Fotó: Azahriah
