|
|
|
Átérezve a súlyát a veszélynek,
ami az országra törhet
és hogy sok bánatot, pusztulást,
haragot, anarchiát megelőzzek
és mert e kisded királyfi sírása,
a védtelen királyné bánata
megindították szívem,
a segítség terheit magamra vállalom,
együttérzéssel, nagy gondossággal, híven.
A gyász súlyos könnyeit oszlató
gyógyírral Sztambulból én magam jöttem,
Isteni kegyelem személyes hitelem
e zavaros kusza időkben.
Biztonság pecsétje, seregem ereje
az éhes farkasok ellen.
A barbár hódító nyugatnak Budára
betörni kedve ne keljen.
Nem kérünk belőle, magunk is elbírjuk,
megbírjuk magunk is, köszönettel, Felség.
Hívott az Ördög, hitszegő hadúr,
ha volna Isten, e kígyót tűzre vetnék.
Zsírja sisteregjen, hideg sziszegéssel,
ocsmány teremtőjének adja ki a lelkét.
Hazugság, gyalázat, tőrvetés, kelepce,
nem más ez, kertelés, mézesmázos csapda!
Hogy a Mindenható ezt a gyalázatost
egy nagy mennykővel menten itt agyon nem csapja!
Kérlek úrnőm!
Törökkel ne alkudj, ne higgy a szavának,
mézes mosolyának, sárga aranyának.
Halálos mérget hoz, hímzett tarsolyában,
sosem lesz barátod, csak a halálában.
Ne higgy a töröknek, ha átkoz, ha dicsér,
ne köss egyezséget vele semmi kincsér.
Veszendőbe menő életünk az ára,
s ítéljük jövőnket végső pusztulásra.
Királyi rangom nem számít már,
de jó anyaként a gyermekemért
legjobban féltem…
Rabság vagy halál,
hálámat várja mindezért…
Ha ellenállok, mindenkit megölnek,
ártatlan halál ma nem segít,
időt kell nyernem…
Élni kell,
ne lásd a királynő könnyeit.
A kis királyka
személye senki
szemét ne bántsa:
édesanyjával
vonuljon békés
vidéki házba.
Távol a politikától s a világ zajától.
Őrizet mellet,
hű katonáim
sora vigyázza
ameddig felnő,
hisz fontos nekünk
a biztonsága,
és ő még nem tud gondoskodni önmagáról.
A többi a férfiak dolga…
Jó Török Bálint, méltányolom én a vitézséget.
Nincs alkalmasabb személy arra itt tenálad,
hogy szét ne hulljon minden.
Helyettem uralkodj!
Kegyesen megteszlek ezennel,
ezennel megteszlek budai pasának.
Hogy én? Budai pasa?
Az. Budai pasa. Ennél nagyobb rangra
ezen a világon már nem emelkedhetsz.
Köszönettel, felség,
az lehetetlenség!
Amit én ígérek, meg is tartom.
Nincs itt lehetetlen: Szolgámmá fogadlak.
Ez kitüntetésed.
Az én szolgám leszel,
igen magas rangban.
Mégis lehetetlen!
Ki hallott még ilyet!
Magyar pasa? Uram!
Olyan állat nincsen!
Ki mondta, hogy magyar?
Török pasa leszel.
A fényességes Szultán budai pasája!
Hogyan ülhet angyal az Ördög szarvára?
Hogy lennék török pasa a magyar Budában?
Bolond vagy Te, Török Bálint,
nincs már Magyarország!
A mindenható Allah régen
eldöntötte sorsát!
Isten akarata beteljesedett.
sorsod a kezében,
hát jól gondold meg!
Igazhitű birodalmunk
virágzó jövője
nem múlhat egy porszemen,
így nem jutunk előre!
Isten akarata beteljesedett,
fogd hát végre föl, Te itt már
nem mondhatsz nemet!
Hogyha minden magyar,
ha az egész ország
török lesz is, én nem!
Hogyha minden fűszál,
hogyha minden sírhant
török lesz is, én nem!
Hogyha minden madár,
minden felhő török
én akkor sem, mégsem!
Ha az egész világ
török lesz örökre,
én nem! Én nem! Én nem!
