|
|
|
Jó volt, szépen terelt, lépre a mester terv,
Mindent úgy hittem el, ez már az édenkert,
Vittél minden felé, éltél a helyzettel,
Kértél reggel, hogy velem lehess még egyszer.
Csend a vihar után, ez várt!
Mennél, lekopott a festék mért maradnál
Mennél, marad majd egy karc mit hátra hagytál
Az emlék darabokban, de ne félj, már nem baj, nem új,
A szélbe szórva szét hull.
Játékszered kicsit ellazul,
Játékszered máris indul!
Jöttél, lángolt a vér bennem, ahogy csak kell,
Arccal a köd báj felé, fénylett ott sok kis jel,
Később, hajnal felé zengett a fél öt-ker.
Most már hidd el, amit nem akarok, égesd fel!
Csend a vihar után, ez várt!
Mennél, lekopott a festék mért maradnál
Mennél, marad majd egy karc mit hátra hagytál
Az emlék darabokban, de ne félj, már nem baj, nem új,
A szélbe szórva szét hull.
Játékszered kicsit ellazul,
Játékszered máris indul!
Még Jó hogy, megkaptál,
Első kézből,
Bármit suttogtál,
Köd volt mézből,
Bármit suttogtál!
Mennél, úgy mennél…
Mennél, lekopott a festék, mért maradnál,
Mennél, marad majd egy karc mit hátra hagytál,
Az emlék darabokban, de ne félj, már nem baj, nem új,
A szélbe szórva lassan szét hull.
Játékszered kicsit ellazul,
Játékszered máris indul.
Játékszered kicsit ellazul.
Játékszered máris indul.
