|
|
|
Rohan a világ,
Pereg az idő,
S az út végén,
Hervad a virág,
Elreped a kő,
És nincs több fény.
Letörik az ág,
Szűnik az eső,
A tó tükrén,
Semmi sem marad
Ugyanaz, mint rég,
De nem kell már, hogy félj,
Mert eljön a perc talán,
Átlátsz az élet fátylán,
Hogy mennyit is ér ez így,
Ezután.
Őrizd meg kérlek, az ezerarcú csillogást,
Ami gyermekként, bennünk őszintén ott volt még.
Most kell, hogy érezd át, minden pillanata visszajár,
Ködös hétköznap, ott lesz bárhol csak,
Találj rá!
Hallgasd, mit súg a szíved!
Felébred a nap,
Felragyog az ég,
Most kell több fény.
Mosolyodon át,
Szereteted nő,
Egy cseppnyi jó, ez a cél,
Mert eljön a perc talán,
Átlátsz az élet fátylán,
Hogy mennyit is ér ez így
Ezután.
Őrizd meg kérlek, az ezerarcú csillogást,
Ami gyermekként, bennünk őszintén ott volt még.
Most kell, hogy érezd át, minden pillanata visszajár,
Ködös hétköznap, ott lesz bárhol csak,
Találj rá!
Hallgasd, mit súg a szíved!
Ami gyermekként, bennünk ott volt még.
Találj rá!
Hallgasd, mit súg a szíved!
