|
|
|
| Előadó: | Serrano |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Rap |
| Címkék: | Keressük! |
[Verze 1]
Leszarom ki voltam, a múltam bánat!
Nem akarták, hogy más utat járjak
Ugatnának, csak ugatnának
Hogy tenni mertem, a kurva anyámat!
Ha sírtam, tehetetlennek néztek
Az emlékek bennem elevenen élnek
A pénz a minden, az elfelejtett lélek
Tetemét látom, ha a szemedbe nézek!
Mit számít bármi is?! Elfelednek végleg!
Minden elmúlik egyszer, de nézd meg:
Boldog még nem voltam igazán soha
Ezért nem számít már igazán semmi!
Karjait körém fonja a szoba
És nem akar többé már elengedni...
Elengedni...
A szabadság felé elveszve
Az elménk ketrecbe
Várom a percet, hogy engedjetek élni
Az álmaim győzködnek, hogy merjek remélni!
Nem akarok önmagamban, csendben elégni
A lehetetlent akarom a szennyben elérni
Nem a porban fetrengve kérni
A hanyatlásomat rettegve nézni!
Az álmaim nem tudja a rendszer felélni
Elsápadnak, ha a tett kezd beszélni.
Faszszopók, nem lehet bemesélni
Hogy amit elakarok, az nem lehet elérni
Egy rideg világban, hogyan lehetne férni
Ki a problémáival nem mer szembenézni?!
A félelem miatt az elvekkel elégni
Eltűrni, hogy termeszeken kell élni.
Nem alázkodom meg, növeld a terhet
Ha lőnek, ha vernek, ha felkötnek a szervek!
Akkor sem!
Dugába dőltek a tervek
De még itt vagyok az Isten basszon meg!
[Refrén]
Megmártózva a keserűségben
A depresszív egyedüllétben
Beteges zavar az elme tükrében
Lépkedem a csendes zűrjében
Félelem a feszültségem oka
Nem is lehetne szürkébb e szoba
Egy betonkoporsó, nem jön le oda
Se isten, se ember, de nem is csoda...
[Verze 2]
Mit vártok tőlem, ha elmondtam...?
Őrülten és elvontan
Szakadt cipőben, meg egy rongyban
A rideg valóságot el kell hozzam!
Ott, ahol az őrült is megtorpan
A nyomástól a lelkem elroppan
Nem engedem a boldogságot, ha megfogtam
Az álom és a lét között a határt elmostam!
A mélyben, mégis mindenki felett
Sokan azt hitték, kisemmizhetnek
De hibáztak! Mert ki sem ismerek
Egy hatalom felé sincsen tisztelet!
Az én szememben nincsenek istenek
Érzelmek ezen a szinten nincsenek
Maradok akkor is, ha a szívem kiszeded
A pénzedért nálunk nem illet tisztelet!
Ingerszegény lelkek szemein hályog
A mindent tudók szájába belepisálok
Ne protezsálj, és ne bajlódj velem
Mert én nem várhatok, hogy majd jó legyen...
Köpök a számadásra, a mű lázadásra!
Az áltatásra! A lét látszatára!
Az árja nyájra! Meg a nyáladzásra!
A sodró szarra! És az árapályra!
Alvadjon csak a nyál a szádba,
Hogy mikben élsz ember, hát bánja-kánya...
Szükségem van a szárnyalásra,
A tengerpartra, és a pálmafákra...
Nem egy düledező kártyavárra...
Te meg egy életen át állja a gyárba'!
De nagy faszt fogok én megfelelni
Azoknak kik nem tudnak, csak lekezelni!
[Refrén]
Megmártózva a keserűségben
A depresszív egyedüllétben
Beteges zavar az elme tükrében
Lépkedem a csendes zűrjében
Félelem a feszültségem oka
Nem is lehetne szürkébb e szoba
Egy betonkoporsó, nem jön le oda
Se isten, se ember, de nem is csoda...
[Outro]
De nem is csoda...
De nem is csoda...
A Fonogram-életműdíjas Soltész Rezső az M5 Húrokon írt történelem című műsorában mesélt életéről és karrierjéről. "Ötven éve van jelen a zenei színpadokon, számtalan műfajt kipróbált, és az derült ki, hogy a romantikus dalokkal éri el a legnagyobb sikereit. Az 1981-es Táncdalfesztivál óta pedig azt javasolja mindenkinek, hogy 'Szóljon hangosan az ének'. Az előadó, akiről senki nem tud rosszat mondani. Egykori híres frizurája miatt itthon és a KGST országaiban nők sokasága rajongott érte. A frizura ment, Rezső maradt" - szól az epizód leírása.
Soltész Rezső-dalszövegek itt.
"A 'Húrokon írt történelem' valóban része az életünknek. Megtisztelve érzem magam, hogy részt vehettem a sorozatban, és köszönöm a lehetőséget. Külön köszönöm Lacinak a beszélgetést és Péternek a barátságot! Egy élmény volt veletek..."
- írta Soltész Rezső közösségi oldalán.
A Húrokon írt történelem a magyar beat-pop-rock történelem legendás előadóinak életútinterjú-sorozata. A zenészek pályafutásuk kezdetétől a rendszerváltoztatásig tartó évtizedek társadalmi, politikai, kulturális környezetéről mesélnek, sztoriznak, nevetnek és könnyeznek. Élettörténeteik egy olyan korszakba visznek vissza bennünket, amikor a könnyűzene a lázadás, az őszinte önkifejezés eszköze és egy jobb világ ígérete volt. A művészek beszélgetőpartnere és a sorozat producere Szabó László.
Forrás: fonogram.hu
Fotó: Soltész Rezső Facebook
