|
|
|
|
|
| Előadó: | Serrano |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Rap |
| Címkék: | Keressük! |
[Verze 1]
Leszarom ki voltam, a múltam bánat!
Nem akarták, hogy más utat járjak
Ugatnának, csak ugatnának
Hogy tenni mertem, a kurva anyámat!
Ha sírtam, tehetetlennek néztek
Az emlékek bennem elevenen élnek
A pénz a minden, az elfelejtett lélek
Tetemét látom, ha a szemedbe nézek!
Mit számít bármi is?! Elfelednek végleg!
Minden elmúlik egyszer, de nézd meg:
Boldog még nem voltam igazán soha
Ezért nem számít már igazán semmi!
Karjait körém fonja a szoba
És nem akar többé már elengedni...
Elengedni...
A szabadság felé elveszve
Az elménk ketrecbe
Várom a percet, hogy engedjetek élni
Az álmaim győzködnek, hogy merjek remélni!
Nem akarok önmagamban, csendben elégni
A lehetetlent akarom a szennyben elérni
Nem a porban fetrengve kérni
A hanyatlásomat rettegve nézni!
Az álmaim nem tudja a rendszer felélni
Elsápadnak, ha a tett kezd beszélni.
Faszszopók, nem lehet bemesélni
Hogy amit elakarok, az nem lehet elérni
Egy rideg világban, hogyan lehetne férni
Ki a problémáival nem mer szembenézni?!
A félelem miatt az elvekkel elégni
Eltűrni, hogy termeszeken kell élni.
Nem alázkodom meg, növeld a terhet
Ha lőnek, ha vernek, ha felkötnek a szervek!
Akkor sem!
Dugába dőltek a tervek
De még itt vagyok az Isten basszon meg!
[Refrén]
Megmártózva a keserűségben
A depresszív egyedüllétben
Beteges zavar az elme tükrében
Lépkedem a csendes zűrjében
Félelem a feszültségem oka
Nem is lehetne szürkébb e szoba
Egy betonkoporsó, nem jön le oda
Se isten, se ember, de nem is csoda...
[Verze 2]
Mit vártok tőlem, ha elmondtam...?
Őrülten és elvontan
Szakadt cipőben, meg egy rongyban
A rideg valóságot el kell hozzam!
Ott, ahol az őrült is megtorpan
A nyomástól a lelkem elroppan
Nem engedem a boldogságot, ha megfogtam
Az álom és a lét között a határt elmostam!
A mélyben, mégis mindenki felett
Sokan azt hitték, kisemmizhetnek
De hibáztak! Mert ki sem ismerek
Egy hatalom felé sincsen tisztelet!
Az én szememben nincsenek istenek
Érzelmek ezen a szinten nincsenek
Maradok akkor is, ha a szívem kiszeded
A pénzedért nálunk nem illet tisztelet!
Ingerszegény lelkek szemein hályog
A mindent tudók szájába belepisálok
Ne protezsálj, és ne bajlódj velem
Mert én nem várhatok, hogy majd jó legyen...
Köpök a számadásra, a mű lázadásra!
Az áltatásra! A lét látszatára!
Az árja nyájra! Meg a nyáladzásra!
A sodró szarra! És az árapályra!
Alvadjon csak a nyál a szádba,
Hogy mikben élsz ember, hát bánja-kánya...
Szükségem van a szárnyalásra,
A tengerpartra, és a pálmafákra...
Nem egy düledező kártyavárra...
Te meg egy életen át állja a gyárba'!
De nagy faszt fogok én megfelelni
Azoknak kik nem tudnak, csak lekezelni!
[Refrén]
Megmártózva a keserűségben
A depresszív egyedüllétben
Beteges zavar az elme tükrében
Lépkedem a csendes zűrjében
Félelem a feszültségem oka
Nem is lehetne szürkébb e szoba
Egy betonkoporsó, nem jön le oda
Se isten, se ember, de nem is csoda...
[Outro]
De nem is csoda...
De nem is csoda...
Szó sincs retróról, de mindenképpen hangos időutazás a kétezres évek hazai könnyű-rock alapvetéseit egy színpadon látni.
A populárisabb Zanzibar nemrég múlt 25 éves, a vérbeli rock ’n roll brigád, vagyis a felvidéki Rómeó Vérzik pedig kereken három évtizedet ünnepelt novemberben. És bár a starttól mindkét csapat esetében évtizedek teltek el, tagok távoztak és érkeztek, gitárok törtek, meg aranylemezekkel telt meg a fal, egy valami nem változott: a zenéjük őszintesége.
- Nem vagyok az a típus, aki a múltba réved és azon töri a fejét, mit rontott el.. Soha nem függtünk senkitől, és ez adott nekünk igazi szabadságot
- mondta a Rockstar Magazinnak a Rómeó Vérzik frontembere, Koppány, amikor arról kérdezték, lenne-e olyan 30 év távlatából, amit mai fejjel másképpen csinálna.
.jpg)
Persze ha szabadságról meg hitelességről van szó, ahhoz Terecskei Ritáéknak is lesz pár szava, hiszen hiába változtak az idők az alakulásuk óta, ők az elmúlt – már több mint - negyed században kitartottak amellett az őszinte rockvonal mellett, amivel 1999 januárjában legendásan útnak indultak, hogy
olyan slágerek adjanak a hazai könnyűzenének, mint az Igazi nevem, vagy az Ádám keresi Évát és a Szerelemről szó sem volt.
Nem csak nosztalgia várható, hanem ugrálós-éneklős rockbuli is készül
Már csak azért is, mert a Rómeó Vérzik Koppánya kis kényszerpihenője után az Akvárium színpadán tér vissza a fővárosba, hogy még az eddiginél is nagyobb energiával csapjon a húrok közé, legalább annyira pörgős nótákkal, mint
Az Ördög, az Isten, az Élet és a Halál, a Keleti rock és roll, a Kiskakas pedig pláne, hogy nem maradhat le a setlist-ről.
A két zenekar amúgy még sosem turnézott együtt, úgyhogy ez a mostani, március 7-i koncert igazi hazai rocktörténeti különlegességnek számít majd.
