|
|
|
|
|
| Előadó: | Luke Benz |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Rap |
| Címkék: | Keressük! |
[HOOK]
Lehetne évem száz is, minden pillanat új extázis.
Tovább nem takarom magam, ha valaki odafenn mindent lát is.
Mért kérjem a világot máris, ha lehetek több, mint egy olcsó frázis?
Lehetek több mint egy olcsó frázis, egy olcsó frázis...
[VERSE 1]
Tudod néha csak magányra vágyom,
Kiürítem a tárat, majd a láthatáron túl
Saját szabályokkal játszom
Le magammal a csatát a gáton:
"Mért csak álldogálok a csapásirányban?"
A haladás halott, és ha már hibásan
A hazád is hazárdba vágod,
Mert hagyod hogy az empátia helyett
Rgy ideológia legyen a magántanárod,
Akkor talán nem látod, milyen is lehetne a közeg
Ha a tömeg anno más képeket követ,
Ha nem az a norma, hogy a kézbe vett
Kőért kenyér helyett a gépezet közétek lövet.
És egy köpés sem jöhet, mert most vert csak szöget,
Hogy ami az öledbe hullott már köddé is öreg..
Nincs második eljövet, ez következetlen szöveg,
Éppen szövetkezetten vesszük szájba a puskacsövet.
Vajon tényleg meghúzod a ravaszt, vagy csak figyelmet akarsz?
Csak figyeld meg: hamar felejt ez a világ,
De cipelned kell minden súlyt amit a karma szab ki rád.
Már figyellek, csináld, "Fogyassz, Markolj, Haragíts"
- Hogy is volt? - "Hass, Alkoss, Gyarapíts..."?
Fokozd az alapízt, konzerváld, adj hozzá cukrot,
Csak gyerektől tartsd elzárva ezt a műanyag burkot.
- Ne félj - már kötik a bitófádra a hurkot,
Te katalógusvilág, bólogass bőszen,
hagyd a nagyokra a politikát, imádd magad meg a pénzed
Addig sem a hibákat keresed, de ha még érzed
Menjenek lefele receptes szerekre a felesek,
Enyhüljön a kín, ezt a síkot csak kevesek
Látják, de mikor kitisztulsz válassz:
A szabadságod akarod vagy a biztonság látszát?
[HOOK]
Lehetne évem száz is, minden pillanat új extázis.
Tovább nem takarom magam, ha valaki odafenn mindent lát is.
Mért kérjem a világot máris, ha lehetek több, mint egy olcsó frázis?
Lehetek több mint egy olcsó frázis, egy olcsó frázis...
[VERSE 2]
Milyen érzés, te kirakatember,
Ahogy a plasztik bámul rád a tükörből reggel?
Akkor már hiába üvöltöd hogy "nem kell, engedj el"
Ha konzumer trendekkel fekszel meg kelsz fel.
Elveszve a szokások között jéghidegen,
Mint milliónyi közömbös idegen,
Bolyongunk szakadatlan taposva megszakadt szíveken,
Szavamra mintha csak a saját lakatlan szigetem
Volnék... De mint a legtöbb szókép
Ez is elszáll én meg maradok még egy csöpp jóért,
Itt ahol jól öltözött ördögök körös-körött
Ölre mennek megtartva az örök ködöt,
Mondván "senkivel sem közösködök"
Így a rendszer vesztesei, mint kilökött dögök
Szenvedtek míg mi kényelmes börtönök mögött
Néztük, ahogy az elnyomónk kigömbölyödött.
Hiszen modern magyar história
Hogy a gyomrod majd' mindennap limbózik a holnaptól
"Vajon a vendég majd jól jattol?"
Vagy hogy lakj jól? Vagy hol lakj majd holnaptól?
Mégis csak frázisok folynak a tollakból
Papírmasé tombolás meg popdalok a szombatról.
Már hánynom kell a fertőző oldattól
Amit a média fecskendez belénk minden oldalról...
Féltem hogy beszippant, féltem hogy egy leszek,
Féltem hogy sarokba szorítva én sem az elveket
Választom fegyver helyett
Féltem, hogy a hangzavarban csendesen elveszek...
Mert láttuk már hova vezet
Hogy hogyan bukott el rengeteg csodagyerek,
Hogy rossz döntések mellett a zseni oda lehet
És hogy minden generáció ideje tovapereg...
De várj még dönthetek másképp
Dönthetek úgy minden másnap ajándék,
Léphetek félelem nélkül a táblán
Ha megvan a szándék felébredek,
Újra öntudatra lobban az árnyék
Vagy nézhetem végtelen-véges a láthatárt éveken át,
Mint elveszett hajós a tengert,
Ki hánykódott halálig, mert kikötni nem mert...
[HOOK]
Lehetne évem száz is, minden pillanat új extázis.
Tovább nem takarom magam, ha valaki odafenn mindent lát is.
Mért kérjem a világot máris, ha lehetek több, mint egy olcsó frázis?
Lehetek több mint egy olcsó frázis, egy olcsó frázis...
[OUTRO x2]
Ordíts, ahogy csak bírsz, az igazság mindig non-verbális,
Mindig non-verbális, az egész életed olcsó frázis...
A pápa álláspontja a mesterséges intelligenciáról továbbra is érdekes, részletes és helytálló.
A Vatikán volt az egyik első hatóság a világon, amely részletes és alapos állásfoglalást tett közzé az MI szerzői jogokra és kreativitásra gyakorolt hatásáról, valamint szabályozási beavatkozást sürgetett a károk megelőzése érdekében.
Részlet a Szentszék legutóbbi, kiváló állásfoglalásából
„Régóta bőséges bizonyíték áll rendelkezésre arról, hogy a közösségi médiában az elköteleződés maximalizálására tervezett algoritmusok – amelyek jövedelmezőek a platformok számára – a gyors érzelmeket jutalmazzák, és büntetik az időigényesebb emberi reakciókat, mint amilyen a megértéshez és a reflektáláshoz szükséges erőfeszítés. Azzal, hogy az embereket a könnyű egyetértés és a könnyű felháborodás buborékaiba csoportosítják, ezek az algoritmusok csökkentik a meghallgatás és a kritikus gondolkodás képességünket, és növelik a társadalmi polarizációt.
Tovább rombolhatja az analitikus és kreatív gondolkodás képességünket
Ezt tovább súlyosbítja a mesterséges intelligenciába mint mindentudó „barátba", minden tudás forrásaként, minden emlék archívumaként, minden tanács „orákulumaként" vetett naiv és kritikátlan bizalom. Mindez
tovább rombolhatja az analitikus és kreatív gondolkodás képességünket, a jelentés megértését, valamint a szintaxis és a szemantika közötti különbségtétel képességét.
Csökkenti kognitív, érzelmi és kommunikációs képességeinket
Bár az MI támogatást és segítséget nyújthat a kommunikációval kapcsolatos feladatok kezelésében, hosszú távon az a döntés, hogy kitérünk a saját gondolkodás erőfeszítése elől, és beérjük mesterséges statisztikai összeállításokkal, azzal fenyeget, hogy csökkenti kognitív, érzelmi és kommunikációs képességeinket.
Az elmúlt években a mesterséges intelligencia rendszerek egyre inkább átvették az irányítást szövegek, zenék és videók előállítása felett. Ez az emberi kreatív ipar nagy részét azzal a veszéllyel fenyegeti, hogy lebontják és lecserélik az „MI által működtetve" címkével, az embereket pedig a gondolat nélküli gondolatok és a tulajdonos és szeretet nélküli névtelen termékek passzív fogyasztóivá teszik. Eközben
az emberi géniusz remekműveit a zene, a művészet és az irodalom területén puszta gyakorlóterepekké degradálják a gépek számára.
A lényegi kérdés nem az, hogy a gépek mire képesek vagy mire lesznek képesek
Hanem az, hogy mi mire vagyunk és leszünk képesek, emberségben és tudásban gyarapodva a szolgálatunkra álló hatékony eszközök bölcs felhasználása révén. Az egyének mindig is igyekeztek megszerezni a tudás gyümölcseit az elkötelezettség, a kutatás és a személyes felelősségvállalás által megkívánt erőfeszítés nélkül."
