|
|
|
| Előadó: | Luke Benz |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Rap |
| Címkék: | Keressük! |
[VERSE 1]
Honnan tudod hova vezet mikor rálépsz az útra?
Honnan tudnám mikor ér anyaföldet a lábam újra?
Lesz-e lemez, turné, kiadó, zenegép öt év múlva,
Vagy majd kötél szúrja a nyakam, mer a világ körém fújja
Ezt a depresszív, vibráló illatot,
Aminek a felhőjében ordítok, hogy itt vagyok,
De nem kérem a nagy színpadot a fesztiválon.
Tudom, hogy hype nélkül is megcsinálom
Ezer és egy hibámon másszak csúcsra báttya, ezt kívánom.
Mert nagynak még senki sem született,
De szünet nélkül vetek meg szórok,
Szívod a szád? Várd meg a szüretet.
Itt egy üres nyúlüreget is aranykapunak látok,
Csodaország, ahol minden bukás főnix hamuba mártott,
És ahol a kamubarátok kikopnak, mint díszesre fújt alukarátok.
Tudod az igazi mindig felismeri az igazit amíg a fakutya tátog,
Mert ti apura vártok, én meg megyek és megszerzem a magamét,
Ilyen egy égben faragott fabula, látod?
[HOOK]
Mondd most épp ébren álmodom,
Hogy tényleg láthatom formába forrni a képet?
Vicces az élet, nem? Nem lehet véletlen,
Hogy sosem úgy kapod ahogy kéred.
Rohannak el mellettem az évek,
Nincs idő megtalálni a féket,
De mikor visszanézel, majd érzed megérte...
És még mindig messze a vége...
[VERSE 2]
Három éve, hogy a T2B-be lépve
Egy kézipoggyásznyi álommal felszálltam a gépre.
Akkor felnéztem az égre és a kétkedés,
Mint jégverés csapott le rám, hogy
"Haver, így célba tán csak késve érsz"
De baszod még mindig csak 23 vagyok,
Jött a meló, a hosszú éjszakák, még hosszabb nappalok,
Ezek az apró rőzsedalok, amik tartják bennem a lelket.
Megtanítottak, hogy az magában semmi, ha a pénz felvet szóval..
Tervet kellett faragni, mer ez a szürke mókuskerék
Egy falatnyi árnyéklét csupán azt' annyi.
Nem egy délután alatt akartam lé után szaladni,
Csak úgy félbután mentem, amerre vitt a pillanatnyi
Hév na meg a képzelet, de túl sok lett az élvezet,
A boldogság illúziója mérgezett, úgy voltam vele
"Picsába ezzel mától minden lépésem én leszek"
Ha már te is érezted dobd fel a faszba mindkét kezed...
[HOOK]
Mondd most épp ébren álmodom,
Hogy tényleg láthatom formába forrni a képet?
Vicces az élet, nem? Nem lehet véletlen,
Hogy sosem úgy kapod ahogy kéred.
Rohannak el mellettem az évek,
Nincs idő megtalálni a féket,
De mikor visszanézel, majd érzed megérte...
És még mindig messze a vége...
[VERSE 3]
'11ben még a spáros vodkától lettem táltos,
Mind azt hittük miénk lesz az egész város
Ma meg a Ciroc nyakát szorongatom,
Jobb nyarakon páros üveg menüben,
De ez sem lesz elég éreztem mer ütem nélkül
Maradok a görbe ismeretlen pontja,
Aki leél egy emberöltőt, de a táv felénél romba dől
Én meg inkább lennék aki bombaként robban,
Mer jobban bírom a nyomást, mint sok kortárs ilyen korban.
Dehát, teher alatt nő a pálma,
És ha majd száz akadályba fut ez a pálya
Láthatod megmaradok állva, így van ez,
Ha valaki tűréshatárra lök én sem ülök a székben
Super saiyan módban szedem szét-szórom a hamut a szélben.
Tanújaképpen, itt az út elején tőletek is kérdem:
Mi a lelke ennek, ha nem az, hogy a saját sztorim meséljem?
Vagy hogy hány bejövőt néztem, ami azt írja:
"Valaki végre, mikor dobsz újat?"
Türelem, mondom még messze a vége...
[HOOK]
Mondd most épp ébren álmodom,
Hogy tényleg láthatom formába forrni a képet?
Vicces az élet, nem? Nem lehet véletlen,
Hogy sosem úgy kapod ahogy kéred.
Rohannak el mellettem az évek,
Nincs idő megtalálni a féket,
De mikor visszanézel, majd érzed megérte...
És még mindig messze a vége...
Több mint 500, a létminimum alatt élő magyar előadóművész megélhetéséhez nyújtott segítséget az Előadóművészi Jogvédő Iroda 2025 első felében.
Havi nyugdíj-kiegészítő támogatást 267 olyan elismert előadóművész kapott, akik alacsony nyugdíjuk mellé semmilyen más juttatásban nem részesülnek, 166 rászorult pedig egyszeri segélyhez jutott. Az átlagos támogatási összeg 130 ezer forint volt.
Idős korukban a rangos előadóművészek különböző művészeti ágakban eltérő mértékben kerülhetnek nehéz anyagi helyzetbe. Ebből a szempontból talán a könnyűzene világa a legmostohább, ahol egyik pillanatról a másikra el lehet veszíteni a népszerűséget és azzal együtt a jövedelem nagy részét.
A könnyűzenészek körében a mai napig nehéz elültetni az időskori öngondoskodásra való felkészülés gondolatát.
Akik aktív életük során nem kaptak magas állami, szakmai kitüntetést, előfordul, hogy nehéz öregkornak néznek elébe. Rajtuk segít az EJI azzal, hogy a szolidaritás jegyében egyszeri támogatást, vagy rendszeresen nyugdíj-kiegészítést nyújtanak számukra.
A juttatás fedezetét a jogdíjak révén maguk a művészek termelik meg. A támogatásért bármely előadóművész folyamodhat, aki megfelel a feltételeknek.
Az összegről a kérelem alapján a Jogdíjbizottságok javaslatára az EJI elnöksége dönt
A nyugdíj-kiegészítés havi összegét az EJI a mindenkori legkisebb öregségi nyugdíj 35-200 százalékában, különös méltánylást igénylő esetben legfeljebb annak 300 százalékában határozta meg.
A létminimum alatt élő művészek állami nyugdíját akár meg is duplázhatja ez a kiegészítő járadék.
Fotó: illusztráció/Freepik
