|
|
|
|
|
| Előadó: | Luke Benz |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Rap |
| Címkék: | Keressük! |
[VERSE 1]
Honnan tudod hova vezet mikor rálépsz az útra?
Honnan tudnám mikor ér anyaföldet a lábam újra?
Lesz-e lemez, turné, kiadó, zenegép öt év múlva,
Vagy majd kötél szúrja a nyakam, mer a világ körém fújja
Ezt a depresszív, vibráló illatot,
Aminek a felhőjében ordítok, hogy itt vagyok,
De nem kérem a nagy színpadot a fesztiválon.
Tudom, hogy hype nélkül is megcsinálom
Ezer és egy hibámon másszak csúcsra báttya, ezt kívánom.
Mert nagynak még senki sem született,
De szünet nélkül vetek meg szórok,
Szívod a szád? Várd meg a szüretet.
Itt egy üres nyúlüreget is aranykapunak látok,
Csodaország, ahol minden bukás főnix hamuba mártott,
És ahol a kamubarátok kikopnak, mint díszesre fújt alukarátok.
Tudod az igazi mindig felismeri az igazit amíg a fakutya tátog,
Mert ti apura vártok, én meg megyek és megszerzem a magamét,
Ilyen egy égben faragott fabula, látod?
[HOOK]
Mondd most épp ébren álmodom,
Hogy tényleg láthatom formába forrni a képet?
Vicces az élet, nem? Nem lehet véletlen,
Hogy sosem úgy kapod ahogy kéred.
Rohannak el mellettem az évek,
Nincs idő megtalálni a féket,
De mikor visszanézel, majd érzed megérte...
És még mindig messze a vége...
[VERSE 2]
Három éve, hogy a T2B-be lépve
Egy kézipoggyásznyi álommal felszálltam a gépre.
Akkor felnéztem az égre és a kétkedés,
Mint jégverés csapott le rám, hogy
"Haver, így célba tán csak késve érsz"
De baszod még mindig csak 23 vagyok,
Jött a meló, a hosszú éjszakák, még hosszabb nappalok,
Ezek az apró rőzsedalok, amik tartják bennem a lelket.
Megtanítottak, hogy az magában semmi, ha a pénz felvet szóval..
Tervet kellett faragni, mer ez a szürke mókuskerék
Egy falatnyi árnyéklét csupán azt' annyi.
Nem egy délután alatt akartam lé után szaladni,
Csak úgy félbután mentem, amerre vitt a pillanatnyi
Hév na meg a képzelet, de túl sok lett az élvezet,
A boldogság illúziója mérgezett, úgy voltam vele
"Picsába ezzel mától minden lépésem én leszek"
Ha már te is érezted dobd fel a faszba mindkét kezed...
[HOOK]
Mondd most épp ébren álmodom,
Hogy tényleg láthatom formába forrni a képet?
Vicces az élet, nem? Nem lehet véletlen,
Hogy sosem úgy kapod ahogy kéred.
Rohannak el mellettem az évek,
Nincs idő megtalálni a féket,
De mikor visszanézel, majd érzed megérte...
És még mindig messze a vége...
[VERSE 3]
'11ben még a spáros vodkától lettem táltos,
Mind azt hittük miénk lesz az egész város
Ma meg a Ciroc nyakát szorongatom,
Jobb nyarakon páros üveg menüben,
De ez sem lesz elég éreztem mer ütem nélkül
Maradok a görbe ismeretlen pontja,
Aki leél egy emberöltőt, de a táv felénél romba dől
Én meg inkább lennék aki bombaként robban,
Mer jobban bírom a nyomást, mint sok kortárs ilyen korban.
Dehát, teher alatt nő a pálma,
És ha majd száz akadályba fut ez a pálya
Láthatod megmaradok állva, így van ez,
Ha valaki tűréshatárra lök én sem ülök a székben
Super saiyan módban szedem szét-szórom a hamut a szélben.
Tanújaképpen, itt az út elején tőletek is kérdem:
Mi a lelke ennek, ha nem az, hogy a saját sztorim meséljem?
Vagy hogy hány bejövőt néztem, ami azt írja:
"Valaki végre, mikor dobsz újat?"
Türelem, mondom még messze a vége...
[HOOK]
Mondd most épp ébren álmodom,
Hogy tényleg láthatom formába forrni a képet?
Vicces az élet, nem? Nem lehet véletlen,
Hogy sosem úgy kapod ahogy kéred.
Rohannak el mellettem az évek,
Nincs idő megtalálni a féket,
De mikor visszanézel, majd érzed megérte...
És még mindig messze a vége...
Szó sincs retróról, de mindenképpen hangos időutazás a kétezres évek hazai könnyű-rock alapvetéseit egy színpadon látni.
A populárisabb Zanzibar nemrég múlt 25 éves, a vérbeli rock ’n roll brigád, vagyis a felvidéki Rómeó Vérzik pedig kereken három évtizedet ünnepelt novemberben. És bár a starttól mindkét csapat esetében évtizedek teltek el, tagok távoztak és érkeztek, gitárok törtek, meg aranylemezekkel telt meg a fal, egy valami nem változott: a zenéjük őszintesége.
- Nem vagyok az a típus, aki a múltba réved és azon töri a fejét, mit rontott el.. Soha nem függtünk senkitől, és ez adott nekünk igazi szabadságot
- mondta a Rockstar Magazinnak a Rómeó Vérzik frontembere, Koppány, amikor arról kérdezték, lenne-e olyan 30 év távlatából, amit mai fejjel másképpen csinálna.
.jpg)
Persze ha szabadságról meg hitelességről van szó, ahhoz Terecskei Ritáéknak is lesz pár szava, hiszen hiába változtak az idők az alakulásuk óta, ők az elmúlt – már több mint - negyed században kitartottak amellett az őszinte rockvonal mellett, amivel 1999 januárjában legendásan útnak indultak, hogy
olyan slágerek adjanak a hazai könnyűzenének, mint az Igazi nevem, vagy az Ádám keresi Évát és a Szerelemről szó sem volt.
Nem csak nosztalgia várható, hanem ugrálós-éneklős rockbuli is készül
Már csak azért is, mert a Rómeó Vérzik Koppánya kis kényszerpihenője után az Akvárium színpadán tér vissza a fővárosba, hogy még az eddiginél is nagyobb energiával csapjon a húrok közé, legalább annyira pörgős nótákkal, mint
Az Ördög, az Isten, az Élet és a Halál, a Keleti rock és roll, a Kiskakas pedig pláne, hogy nem maradhat le a setlist-ről.
A két zenekar amúgy még sosem turnézott együtt, úgyhogy ez a mostani, március 7-i koncert igazi hazai rocktörténeti különlegességnek számít majd.
