Előadó: | Luke Benz |
---|---|
Album: | Keressük! |
Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
Keressük a zeneszerzőt! | |
Kiadó: | Keressük! |
Stílus: | Rap |
Címkék: | Keressük! |
[VERSE 1]
Honnan tudod hova vezet mikor rálépsz az útra?
Honnan tudnám mikor ér anyaföldet a lábam újra?
Lesz-e lemez, turné, kiadó, zenegép öt év múlva,
Vagy majd kötél szúrja a nyakam, mer a világ körém fújja
Ezt a depresszív, vibráló illatot,
Aminek a felhőjében ordítok, hogy itt vagyok,
De nem kérem a nagy színpadot a fesztiválon.
Tudom, hogy hype nélkül is megcsinálom
Ezer és egy hibámon másszak csúcsra báttya, ezt kívánom.
Mert nagynak még senki sem született,
De szünet nélkül vetek meg szórok,
Szívod a szád? Várd meg a szüretet.
Itt egy üres nyúlüreget is aranykapunak látok,
Csodaország, ahol minden bukás főnix hamuba mártott,
És ahol a kamubarátok kikopnak, mint díszesre fújt alukarátok.
Tudod az igazi mindig felismeri az igazit amíg a fakutya tátog,
Mert ti apura vártok, én meg megyek és megszerzem a magamét,
Ilyen egy égben faragott fabula, látod?
[HOOK]
Mondd most épp ébren álmodom,
Hogy tényleg láthatom formába forrni a képet?
Vicces az élet, nem? Nem lehet véletlen,
Hogy sosem úgy kapod ahogy kéred.
Rohannak el mellettem az évek,
Nincs idő megtalálni a féket,
De mikor visszanézel, majd érzed megérte...
És még mindig messze a vége...
[VERSE 2]
Három éve, hogy a T2B-be lépve
Egy kézipoggyásznyi álommal felszálltam a gépre.
Akkor felnéztem az égre és a kétkedés,
Mint jégverés csapott le rám, hogy
"Haver, így célba tán csak késve érsz"
De baszod még mindig csak 23 vagyok,
Jött a meló, a hosszú éjszakák, még hosszabb nappalok,
Ezek az apró rőzsedalok, amik tartják bennem a lelket.
Megtanítottak, hogy az magában semmi, ha a pénz felvet szóval..
Tervet kellett faragni, mer ez a szürke mókuskerék
Egy falatnyi árnyéklét csupán azt' annyi.
Nem egy délután alatt akartam lé után szaladni,
Csak úgy félbután mentem, amerre vitt a pillanatnyi
Hév na meg a képzelet, de túl sok lett az élvezet,
A boldogság illúziója mérgezett, úgy voltam vele
"Picsába ezzel mától minden lépésem én leszek"
Ha már te is érezted dobd fel a faszba mindkét kezed...
[HOOK]
Mondd most épp ébren álmodom,
Hogy tényleg láthatom formába forrni a képet?
Vicces az élet, nem? Nem lehet véletlen,
Hogy sosem úgy kapod ahogy kéred.
Rohannak el mellettem az évek,
Nincs idő megtalálni a féket,
De mikor visszanézel, majd érzed megérte...
És még mindig messze a vége...
[VERSE 3]
'11ben még a spáros vodkától lettem táltos,
Mind azt hittük miénk lesz az egész város
Ma meg a Ciroc nyakát szorongatom,
Jobb nyarakon páros üveg menüben,
De ez sem lesz elég éreztem mer ütem nélkül
Maradok a görbe ismeretlen pontja,
Aki leél egy emberöltőt, de a táv felénél romba dől
Én meg inkább lennék aki bombaként robban,
Mer jobban bírom a nyomást, mint sok kortárs ilyen korban.
Dehát, teher alatt nő a pálma,
És ha majd száz akadályba fut ez a pálya
Láthatod megmaradok állva, így van ez,
Ha valaki tűréshatárra lök én sem ülök a székben
Super saiyan módban szedem szét-szórom a hamut a szélben.
Tanújaképpen, itt az út elején tőletek is kérdem:
Mi a lelke ennek, ha nem az, hogy a saját sztorim meséljem?
Vagy hogy hány bejövőt néztem, ami azt írja:
"Valaki végre, mikor dobsz újat?"
Türelem, mondom még messze a vége...
[HOOK]
Mondd most épp ébren álmodom,
Hogy tényleg láthatom formába forrni a képet?
Vicces az élet, nem? Nem lehet véletlen,
Hogy sosem úgy kapod ahogy kéred.
Rohannak el mellettem az évek,
Nincs idő megtalálni a féket,
De mikor visszanézel, majd érzed megérte...
És még mindig messze a vége...
– A fesztiválszezon végén már csak a karszalag fakó lenyomata emlékeztet a nyárra, de a közösen átélt kalandok, a felejthetetlen koncertélmények és a frissen megtapasztalt szabadság érzése velünk maradnak. Ezeket az élményeket és az általuk felvetett kérdéseket vizsgálja a Fesztiválország című zenés mozifilm – szól a beharangozó.
Fotó: JUNO11
Kötelező és marginális nyilatkozatok a Fesztiválországban
A legismertebb magyar fesztiválszervezők szólalnak meg: Lobenwein Norbert, Fülöp Zoltán, Márta István, Oszkó-Jakab Natália, Valde Orsolya, Varga Balázs, Lovasi András és persze kihagyhatatlan Gerendai Károly és Müller Péter Sziámi. Emellett Lovasi András, a Halott Pénz, a Bagossy Brothers Company, a Quimby, Дeva, Sisi, a Margaret Island, a Blahalouisiana is mesél a fesztivál-élményekről.
Müller Péter Sziámi a film díszbemutatóján
Fotó: JUNO11
De miért maradtak ki olyan fesztiválok, amelyek máig meghatározó szereplői (Campus) vagy azok voltak (Hegyalja) a hazai fesztivál-történelemnek? Irreleváns a Dope Calypso és Soma Mamagésa megszólalása. Soma talán épp a forgatás idején lépett fel az Everness Fesztiválon és ezért nyilatkozott, nem derül ki. Önnön erőltetett poénjain nevetgélő, a Szigeten felbukkanó Nánásiék sem adnak hozzá a filmhez. Megszólal még Sisitől Grandpierre Attilán, az átszellemült Varga Líviuson át Beton.Hofiig Beck Zoli és Eke Angéla is, azonban a film készítőinek koncepciója így sem nyilvánvaló.
– A szerkesztési elvem az volt, hogy a hazai fesztiválvilág sokszínűségét mutassuk be, tehát egy-egy fesztiváltípus vagy szubkultúra reprezentálója került be a filmbe – fogalmazott Csizmadia Attila, rendező.
Csizmadia Attila rendező és Varga Lívius (Quimby)
a díszbemutatón
Indokolatlan, hogy a széttetovált, extrém külsejű modell Szintia, aki életében először járt (a Sziget) fesztiválon, egy önálló szeckiót kapjon a filmben. Nem elegáns az sem, hogy olyan nyilatkozatok is vannak, amelyek arról tanúskodnak, hogy egyes előadók mely fesztiválokat nem ismerik. Elmondható kulturáltan (ahogyan a Gryllus-testvérek megbeszélik az Ozora Fesztivált – és ez még vicces is), de ha mégsem sikerül, talán célszerűbb kihagyni az adott véleményt.
A Gryllus-fivérek a film egyik jelenetében
Fotó: JUNO
Függetlenül attól, hogy mit gondolunk a Bánkitó Fesztiválról vagy hogy ismerjük-e a Fekete Zajt, nem tanácsos sértő megjegyzésekkel illetni az adott műfaj kedvelőit. Zenei stílusokról és azok rajongóiról illetlenség bántó dolgokat mondani, pláne ha színpadi ember az illető. Így épp az az elfogadás és nyitottság veszik el a történetből, amelyet hangsúlyoz.
Történetmesélés
Talán épp egy fiktív szereplős történet tette volna kerekké a filmet és törölte volna el a kissé nyers, dokumentumfilmes jelleget? (Ahogyan a Mi vagyunk Azahriah-filmnek jót tett az extra eseményszál.) A Fesztiválország a közlemény szerint abba a filmes hagyományba szeretne illeszkedni, amelynek mérföldkövei az Oscar-díjas Woodstock (Michael Wadleigh, 1970), a Glastonbury (Julien Temple, 2006) vagy az avantgárd Global Groove (Nam June Paik, 1973). Ez sajnos, nem sikerül neki.
Remek lépés volt az archív felvételek modern kori újraforgatása
Gerendai Károlyt már az első Sziget Fesztiválok idején is kamerák kísérték. Számos legendás lépésének (ahogyan sétál a K-hídon vagy a Hajógyárin) eredetijét és reprodukcióját is láthatjuk a Fesztiválországban. A kilencvenes években a fiatalok mertek nagyot álmodni. Megteremtették azt az atmoszférát, amely hazánkat Európa fesztivál-nagyhatalmává tette. Így lett a Diákszigetből Európa legsokszínű fesztiválja. Így élte az álmát a fiatal Gerendai is.
Lovasi András mesél arról, hogy hogyan találták ki a Fishing On Orfű fesztivált. Márta István arról sztorizik, hogy hogyan gyökerezett ki a Balaton-felvidéki falu pajtájából a Művészetek Völgye, amelyet aztán a Gryllus-fivérek értékes munkája is formált. Olyanná, amely ma lehetővé teszi, hogy az egykori Kapolcsi Művészeti Napok mára a nyár egyik legnagyobb kulturális ünnepe legyen.
Lovasi András, a Kispál és a Borz frontembere a film egyik
jelenetében
Fotó: JUNO11
A legjobb plakátragasztók a KFT-nek dolgoztak: a Volt Fesztivál alapítói
Szívmelengető érzés, ahogyan Fülöp Zoltán és Lobenwein Norbert abban a tornateremben mesél, amelyben a legendás soproni fesztivál alapjait lefektették. Kezdetben maguk plakátoltak. Majd híre ment, hogy ezt milyen jól csinálják, a KFT zenekar is felkérte őket a feladatra.
Fülöp Zoltán és Lobenwein Norbert fesztiválszervezők a film
díszbemutatóján
Fotó: JUNO11 Facebook
A Sziget Fesztiválon Torgyán József is tiszteletét tette
A Független Kisgazdapárt elnöke nyomatékosította a fiatal srácokban, hogy az a fontos, hogy a csajoknál jól teljesítsenek. Akkoriban a rendezvényen Drogbusz is volt – a szerhasználat ellen kampányolt – nevét sokan félreértelmezték.
Lemmy (Motörhead), David Bowie, vagy épp a az egyik utolsó Linkin Park-koncert az énekes tragikus öngyilkossága előtt Sopronban. A balatoni nyár vízparti élményei, a Bánki-tó bája, a Fekete Zaj experimentális zenéinek sötét mélysége és Paloznak lankáin szálló melódiák egy pohár gyöngyöző bort kortyolgatva – ez mind része a magyar fesztivál-kultúrának.
És a porból lett szabadság, ahogyan a film mottója hangzik. Pillanatnyi emlékképek, a hazai fesztivál-történelem hangulatos mementói, amelyek jólesőn melengetik a néző szívet.
A Blahalouisiana fesztiválkoncertje
Fotó: JUNO11
Életed mozija – hangzik a film másik szlogenje
A fiatalabb generációknak is annyit ad ez a film, mint a hőskor fesztiválozóinak? Inkább azok számára gazdag és üdítő, akik nem a zenei szektor szereplői és most pillantanak be először a magyar fesztiválok kulisszái mögé?
Egy korszak vége a hazai fesztiválozásban
Ahogyan Lobeinwein Norbert fogalmaz: most jött el egy korszak vége. Noresz az idei Strand Fesztiválon, a Dalszerző podcastjében beszélt arról, hogy a közelmúltban beszélgettek a szervező kollégákkal arról, hogy hogyan haladhat tovább a fesztiválok jövője a mai Magyarországon.
Vajon a jövő generációja is megtapasztalhatja majd, hogy milyen érzés a porból lett szabadság?
Közönség-találkozós vetítések listája itt.
A Fesztiválország 2025. szeptember 18-tól országosan látható a hazai mozikban.
Fotók: JUNO11