|
|
|
| Előadó: | Luke Benz |
|---|---|
| Album: | Mennyit Ér? |
| Megjelenés: | 2016 |
| Hossz: | 3:52 |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Imperium Records |
| Stílus: | Rap |
| Címkék: | Keressük! |
[VERSE 1]
Állj meg egy percre, és nézz ne csak láss
Ne csak áss hanem keress ó ember, te csodás.
Ne felejts, de bocsáss, mert illúzió a harag
Hogyne másznád már át, te építetted a falat.
És bizonygathatod hogy acélból vagy öreg,
De csak a vér számít meg a kötelék a több csak köret.
Régi szöveg: van ami múlik, elkopik, van ami örök,
A titok egyszerű: tartsd szorosan és szűken a köröd.
Gondolatmenet szülte cselekedet,
Nézd a végtelen napból milyen sudár csemete lett.
Lerázott cseleket, tiszta napfényben nemesedett,
És égbe nyúlón áll ahogy nem látsz csak keveseket.
Mert levetette a fekete szettes szerepeket,
Mondd mit akar kivenni aki még bele sem tett?
Ha ez a te eseted figyelj, rakd félre a cash flow-t,
Egyszerűbb volt minden mikor semmim nem volt.
Mikor Drake szólt a telón, és a forró flaszteren
Fekve arra gondoltam, lehetnék én is a master-en.
De mi a fasz terem egy ilyen srácnak?
Ha tényleg nyíltani írok, kibírod minek látnak?
Érzéki egy csalódás a realtiás,
Mert ha nem értenek nem tudod te vagy-e a hibás,
Vagy más a prioritás?
Eltolódott epicenter,
Értékálló anyag versus hanyag mulandó ember.
Kivetheti magából a cseppet a tenger,
Az mindig talál utat, ettől egyenes a tengely.
Tedd fel hogy bárhova eljuthatsz, tedd fel és hidd el
Több is lehetsz egészségesen önhittel,
Mint ragyogó glitter, mert elkopik a fény,
Erodálódik az erő, üres sztori lesz a tény.
Ha nem tudod mi legyen, hunyd le a szemed és tedd fel
Hogy ott leszel ahol kell, mire felkel az új reggel.
[HOOK]
Játszd amíg tart, majd szállj tovább a dal végén.
A visszhang nem áll meg a szakadék szélén
Elhalunk a végtelenben
Ahol nincs valóság csak képzeletben.
Ahol történetet mond minden dallam
És nem botlik a hullám csak halkan
Eltűnik a horizontvonalban
Hallhatatlan, de halhatatlan.
[VERSE 2]
Rohanó világ, rohansz de mi vár?
Egy sivár út meg ugyan az a terminál..
Már nem is próbálunk egymásba szeretni,
Csak erőszakkal elvenni amennyi kell, egy szeletnyi.
Aztán kisétálni szótlanul,
Törve-zúzva óvatlanul hogy "a szív ebből majd jót tanul".
És úgyis elereszt, de rajtad marad a kereszt,
Míg embereket használsz és tárgyakat szeretsz.
Őszinte ember voltam egyszer én is,
Remélem egyszer azt mondják "egyszer voltam én is".
Ó micsoda hipotézis, ó micsoda ideák,
Hogy idejét veszve is tovább létezhetek ideát.
Rövid záridőbe zárt idő,
Egységesen mért lépések mégis más cipő
Egy kopott Converse, egy kommersz cider a kézben,
Egy kifakult nevetés valahol mélyen.
Millió emlék íratlanul vagy írva,
A milliókat nem viheted magaddal a sírba.
De hagyhatsz nyomot, indulhat lavina,
A rozsda értékesebb lehet, mint az arany meg a platina.
Pillangó effekt, halhatatlan leszek,
Ha egyetlen gondolatom útravalónak elteszed.
Szóval pakold be a terveket, indulj, mondd minek vársz még?
Menj és törj utat, csinálj mindent direkte másképp.
Amíg bírja a gitárhúr,
Egy vadonatúj világ kitárul,
Óperencián túl - mint a népmesékben
Édes éden ahol énekelnek a neszek a szélben.
És miért ne férhetne el ott hétmilliárd izmus,
Ha mind különbözik is ugyanaz a bioritmus.
Mer' ez nem labirintus csak a kérdés teszi azzá,
Hogy van-e célja a létnek, és ha van, mit tesz igazzá?
[HOOK]
Játszd amíg tart, majd szállj tovább a dal végén.
A visszhang nem áll meg a szakadék szélén
Elhalunk a végtelenben
Ahol nincs valóság csak képzeletben.
Ahol történetet mond minden dallam
És nem botlik a hullám csak halkan
Eltűnik a horizontvonalban
Hallhatatlan, de halhatatlan.
A tizennyolc főt számláló zenekar július 3-án a főváros legnagyobb szabadtéri koncerthelyszínén lépett fel. Tizenhárom énekessel, öt zenésszel és egy, háromtagú fúvós szekcióval álltak színpadra. A Budapest Bár monstre koncerttel ünnepelte a fennállása tizennyolcadik születésnapját.
Én a bánatomat mindig kifogom videó itt.
A Budapest Bár az elmúlt, közel két évtized egyik legkülönlegesebb társulása a hazai zenei életben. Farkas Róbert a magyar zene paletta ikonikus előadóit és zenészet összefogva dolgoz fel filmslágereket, kuplékat, táncdalokat és egyéb híres dalokat úgy, hogy azokat mívesen hangszerelt cigányzene kíséretében, újrahangolva adja elő a formációval. A rendszeresen koncertező Budapest Bár a sokak által ismert dallamokat, a rég elfeledett kincseket önti a mai kor közönsége számára is élvezhető formátumba.
A csapat eredetileg egy lemezt tervezett, 2025-ben azonban már elmondhatja, hogy 1500 koncert, 10 lemez, egy könyv, egy film, és sok-sok lehengerlő pillanat van mögötte.
Az este keretében fellépett a Parkban a formáció teljes tagsága, azaz: Behumi Dóri énekes, fuvolista, Farkas Richárd bőgős, Farkas Róbert zenekarvezető, hegedűművész, gitáros, Ferenczi Bora énekes, Ferenczi György énekes, szájharmonikás, Frenk énekes, Keleti András énekes, dalszerző, Kiss Tibor énekes, dalszerző, Kisvári Bence dobos, Kollár-Klemencz László énekes, dalszerző, Lovasi András énekes, dalszerző, Mező Misi énekes, Németh Juci énekes, dalszerző, Ökrös Károly harmonikás-zongorista, Rutkai Bori énekes, dalszerző, Szűcs Krisztián énekes, dalszerző, Tóth Vera énekes és Ürmös Sándor cimbalmos.
Nem meglepő, hogy kik kapták a legnagyobb tapsot
Fellépésük már a korai években kultikussá vált a Budapest Bár koncertjein. Ők azok, akik már a formáció előtt is a hazai zenei élet kiválóságai voltak a saját zenekaruk élén. Kiss Tibi és Lovasi András a legrégebbi motorosok a Bár életében, ahogyan Németh Juci is. Az énekesnő nem csupán énekelt egy dalt, hanem szórakoztató mesét is kreált hozzá, amelyet úgy adott elő, mintha egy mókás színdarab vezető színésznője állna a színpadon. Szórakoztató és végtelenül energikus volt a produkciója.
Mező Misi fellépése közben a Park stábja is táncra perdült.
Kollár-Klemencz Lászlóra egyszerűen nem lehet nem figyelni
Kollár-Klemencz László korábbi saját, Kistehén nevű formációjának ikonikus dalával, az Ezt is elviszem magammal című szerzeménnyel tarolt és kapott elképesztő tapsot. Az író-költő-énekes-dalszerző napjaink egyik legizgalmasabb jelensége a hazai kulturális élet palettáján és ez szinte tapintható volt a közönség rezgéseiben is.
Szűcs Krisztián, a Heaven Street Seven frontembere vitathatatlanul a hazai alternatív zenei élet legnépszerűbb előadója volt, két évtizeden keresztül. Majd amikor pár évvel ezelőtt – szintén a Budapest Parkban – a HS7 visszatért a színpadra bebizonyosodott, hogy mit sem veszített erejéből mindaz, amit az énekes és a köré épült minőségi muzsikálás képvisel. Ezen az estén a Húszezer éjszakás kalandot énekelte a Budapest Bár koncertjén.
Természetesen Rutkai Bori, Ferenczi Bora, Frenk, Behumi Dóri és Ferenczi Gyuri és a többi énekes is visszatért a színpadra a második felvonásban is. Mindenki olyannyira együtt lélegzett a produkcióval, hogy egymás dalait is – stílszerűen – bárként berendezett színpadon ülve nézték végig.
A Szilvafácska továbbra is osztatlan sikernek örvend
Az egyik legnagyobb ovációt a Lovasi András tolmácsolásában csúcsra járatott és a streaming-listák alapján is az egyik legnépszerűbb dal, a Szilvafácska zsebelte be a Parkban.
Ezt a nótát a tizenegynéhány éves lányok is teli torokból énekelték, s bár szokatlan volt hallani tőlük, hogy “nőjj nekem, hadd legyen a Bandi bának pálinkája”, az este hangulatához abszolút illeszkedett.
Az este végén kizárólag a zenekar játszott
Vérbeli cigány ritmusokat hallhatott a közönség, a zene iránt alázatos, a hangszereiket mesterien bűvölő zenészek tolmácsolásában.
Énmellettem elaludni nem lehet videó itt.
Kiss Tibi Tóth Vera kettőse zárta az estét
Az Eurythmics, Annie Lennox és Dave Stewart időtlen klasszikusával, a Sweet Dreams-szel léptek fel, amely természetesen a Budapest Bár-dalok stílusában, az egyik leginkább nagyívű hangszereléssel szólalt meg.
A teltház-teremtette hangulatot, a hömpölygő tapstenger képét, rengeteg boldog arc látványát és a táncoló staff-os lányok emlékét is hazavitte a koncertlátogató a Budapest Bár születésnapi koncertjéről.
A Parkban készült, tavalyi koncertvideó itt.
Fotók: Budapest Park Facebook
