|
|
|
[Serrano]
Magamutogató szarcsimbókok a rivaldafényben
A bronx-i földalattin ragadt hiphop a miénk lenn
Megragadtunk az utcán, mélyen a mocsokba
Megfogyatkozva, kiégett panelek közt a vagonokra
Festett tagekkel jelezzük a szalagok izzanak
Ezért nem számít, ha a köztudatból kitiltanak
Az utcából kinyert erőforrás odaáramlik vissza
Nyersen a blokkok közt terjed, aki ismeri ritka
De aki ismeri, értékeli, érti nem csak bólogat,
Mint az a sok debil fasz, na készítsd a mokkodat
Itt a true hiphop az underground másként zajlik
elkoptatott stílusjelzés ez mi a pénz felé hajlik
De mi az eredetit hozzuk ahogy a nagykönyvbe vésték
Egy haldokló faj akik a legnehezebb napokat élték
A benzek mellett a valódi értékek háttérbe szorultak
Ezért láthatsz engem veletek szemben elfogultnak
Nem akarom hogy rátegyék a kezük a keselyűk erre
Mert bárminél többet ér egyetlen cseppje
A kukák közt retkesen keresem inkább a száraz kenyeret
Mint sem hogy ilyen buzik közé álljak mert ezeket
Egyesével nyírnám ki mérhetetlen gyönyörök között
A gyermeteg szarotokon még csak nem is röhögök, köcsög!
/Trapped in the motherfucking cave
Deep in the mind of a slave/
[Sixfeet]
A régmúltból hátramaradt bakeliteken a mocsok
Úgy szétbomladozott mint a paneleken a romok
A fejeteken a szorongás látszik a valóságtól
A miénken ráncok tömege a tanúvallomástól
Önmagunkat faggatjuk, ha még be is csapjuk tán magunk
A lelkünkből ott hagyott szemétbarikád a támfalunk
Az elbaszódott paradoxonok égtájáról származunk
Így csoda hogy másokhoz képest seggnyalást nem vállalunk
Bár megvan a tehetségünk, de még sincsen rá esélyünk
Hogy a példaképeink által elért szintre felérjünk
Két kézzel megérinthető hangszer nélkül zenélünk
Arra köteleznek hogy minden faszszopónak segéljünk
Ha pedig nem teljesítünk félrediagnosztizálnak
Vagy a legrosszabb eset: akár örökre is elzárnak
Egy tömegsíron az ásókat tekinthetjük fejfának
A hamisak és az igazak örökre majd elválnak
A vérem miatt szenvedek, és megoldásképp van vény
De inkább ott maradok hol nem érint meg a napfény
A csillogó világotokban magam csak rosszul érzem
Míg a depresszív magányban felragyog igazi énem
A Level 42 formációja augusztus 5-én lép fel a fesztiválon, ahol pótolja a 2020 óta már kétszer elmaradt koncertjét.
Három nap jazz, funk, pop és soul, utánozhatatlan piknik-élmény a Jazzpikniken. A bérlettel mindhárom napon kapunyitástól hajnalig tiéd az életérzés. Négy színpadon, több mint negyven koncerttel a festői szépségű balatoni településen, a fűben ülős pikniktől a klubhangulaton át a nagykoncertig, a jó boroktól a fantasztikus zenéig minden együtt lesz a 11. Paloznaki Jazzpikniken.
Nick West és Rick Astley is színpadra lép a nyitónapon
A 2023-as Jazzpikniket a legjobbak között jegyzett női funk-rock és soul basszusgitáros és énekesnő, Nik West nyitja. A nyitóestén színpadra lép még Rick Astley, aki augusztus 3-án visszatér a domboldalra, hogy legnagyobb slágerei mellett zenéjének kifinomult soul hangzásával varázsolja el a közönséget. A péntek este a pop-funk-jazz fusion alapú zenét játszó svéd trió, a Dirty Loops koncertjével kezdődik, melyet az elektronikus zene úttörője, a Thievery Corporation követ.
Augusztus 5-én, szombaton a Jazzpikniken ad koncertet az acid-jazz legfontosabb zenekara, az Incognito
Az Incognito két kitűnő zenész, Paul „Tubbs” Williams és Jean-Paul „Bluey” Maunick stúdióprojektjének indult, majd a kilencvenes évek táncos-funkos acid-jazz hangzásának legfontosabb együttese lett; ontotta a klubslágereket, egész Európa az Incognitóra táncolt. Fennállása óta közel százötven muzsikus zenélt a zenekarban, de kulcsfigurája továbbra is Bluey, akinek köszönhetően az együttes nem veszített régi fényéből.
A szombati záróeste másik headlinere a nyolcvanas évek legendás jazz-funk fusion bandája, a Level 42, a nyolcvanas évek legendás jazz-funk fúziós együttese. A brit zenekar a jazz, a rock, a pop, a funky, illetve a soul és a blues elemeit ötvözte egyedi hangzásban, amelyért milliók rajongtak. Világszerte több mint harminc millió eladott lemezük van. Olyan ismert dalokat hoznak a Jazzpiknikre, mint a Lessons in Love, a Something About You, vagy az It’s Over gigaslágerek.
A Level 42 frontemberét, Mark King-et több amerikai és brit zenei szaklap is a világ legjobb basszusgitárosának kiáltotta ki.
A Level 42 zenekart éveken át a legjobb brit bandának választották meg. A zenekar 1979-ben alakult, az eredeti felállás szerint Mark King (basszus, ének), Phil Gould (dob), Boon Gould (gitár) és Mike Lindup (billentyű) zenéltek együtt. Fennállásuk első öt évében számos kis slágerükkel váltak ismertté, de a világhírt az 1985 végén kiadott World Machine hozta meg, ami dupla platinalemez lett. Ezt követte a Running in Family (1987) és a Staring at the Sun (1988), amelyek szintén nagy sikert hoztak.
Pályájuk csúcsát az a ’87-es világkörüli turnéjuk jelentette, ami után a Gould testvérek kiléptek a csapatból és session zenészként folytatták tovább. Mark King is egyre többet vendégszerepelt különböző előadók lemezein, így 1993-tól 2006-ig szüneteltette zenekarát.
A Level 42 2006-ban ismét összeállt, ekkor adták ki Retroglide című stúdióalbumukat. Négy évvel később a zenekar egy különleges, Living It Up elnevezésű turnéval ünnepelte 30. évfordulóját. 2013-ban adták ki Sirens című EP-jüket. 2018-ban Eternity című turnéjukkal koronázták meg a zenekar fennállásának 40. évfordulóját.
A 2020-ra meghirdetett európai turné egyik állomásaként szerepelt a 9. Paloznaki Jazzpiknik, a koncertet – ahogyan a turné tervezett állomásainak nagy részét is – azonban a járvány szülte bizonytalanságokra, valamint az Egyesült Királyság szigorú ki- és beutazási korlátozásaira hivatkozva lemondta a zenekar. Idén nyáron ezt a koncertet pótolja a legendás örökzöld csapat, és a háromnapos fesztivál méltó zárásaként ígér felejthetetlen koncertélményt.
A zenekar tagjai:
Mark King – basszusgitár, vokál, frontember
Mike Lindup – billentyű, vokál
Nathan King – gitár
Pete Ray Biggin – dob
Sean Freeman – szaxofon
Nichol Thomson – harsona
Dan Carpenter – trombita
Nyitókép: Level 42/Paloznaki Jazzpiknik hivatalos
