|
|
|
| Előadó: | Burai Krisztián |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Burai Krisztián |
|
Burai Krisztián |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Hip hop rap |
| Címkék: | Keressük! |
Aljas voltál, átvertél
Megbánod mit vesztettél
Többé nem veszlek vissza
Önző lelked nem tiszta
Most már szépen búcsúzz el
Aljas húzás volt lúzer
Inkább csendben tűnődj el
Szépen bánj majd a műnőddel
Tudnom kellett volna,
hogy ne álljak be a sorba
mert beleszaladok
egy hatalmas pofonba
Nem fogadtam meg
a saját tanácsomat
Magam mellé vettem én
a csalfa barátokat
Hagytam a csábításnak,
pedig az értéke senki másnak
nem éri el a szinted
Akármilyen mélyre ásnak
Az istenek kegyeltje voltam
mégis azon gondolkodtam,
hogy az összes nőt
egy csokorba fogjam
Gyerekes dolog volt,
hogy mindig több vas van a tűzbe
Azért voltam zűrbe, mert egy
tapasztalatlan ürge tudatlansága,
élete legnagyobb hibáját szülte
Szívem nem tűrte tovább
ezt az állapotot
Romlott, bomlott, értéktelen,
hazug, bűnös kapcsolatok
De melletted a napok
jobbá teszik az életem
Ha az istent arra kérhetem,
hogy még egy napot légy velem
Hogy megmutassam, én már
többé soha nem vétkezem
Aljas voltál, átvertél
Megbánod mit vesztettél
Többé nem veszlek vissza
Önző lelked nem tiszta
Most már szépen búcsúzz el
Aljas húzás volt lúzer
Inkább csendben tűnődj el
Szépen bánj majd a műnőddel
Bevallom neked,
alig emlékszem valamire
Ki voltam ütve és kihasználta,
hogy hazavigyem
Bánom, hogy
a csábításnak engedtem
És az ágyba
magam mellé befektettem
Az egész egy forintot nem ért
Egyfolytában magamat kérdezem
Miért? De miért van az,
hogy rossz vagyok,
hogy magammal nem bírok
Miért forr a vér?
Most meg elvesztettem
azt akit szeretek
Hogy visszakapjam
megmásznám az összes hegyet
Azt mondta nem jön vissza már,
hogy miért vagyok szamár
És azért amit tettem,
azt kaptam ami jár
Aljas voltál, átvertél
Megbánod mit vesztettél
Többé nem veszlek vissza
Önző lelked nem tiszta
Most már szépen búcsúzz el
Aljas húzás volt lúzer
Inkább csendben tűnődj el
Szépen bánj majd a műnőddel
Én csak várok,
amíg jön majd új esély
De már látom, nélküled
minden út veszély
Megfogadtam, megváltozok
Nélküled én elkárhozok
Megbántam már azt, hogy
hazug emberekkel barátkozok
Bárcsak megtehetném
ezt az utat újra
Az lenne a címe, séta a múltba
Együtt sírtunk rajta,
könny hullik az arcra
Nélküled a szívem már
örökre száz darabba
Mondd el őszintén
Mit keresel az ő szintjén?
Én voltam a hozzád való,
de most koppant a kis nőfaló
Aljas voltál, átvertél
Megbánod mit vesztettél
Többé nem veszlek vissza
Önző lelked nem tiszta
Most már szépen búcsúzz el
Aljas húzás volt lúzer
Inkább csendben tűnődj el
Szépen bánj majd a műnőddel
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
