|
|
|
Aljas voltál, átvertél
Megbánod mit vesztettél
Többé nem veszlek vissza
Önző lelked nem tiszta
Most már szépen búcsúzz el
Aljas húzás volt lúzer
Inkább csendben tűnődj el
Szépen bánj majd a műnőddel
Tudnom kellett volna,
hogy ne álljak be a sorba
mert beleszaladok
egy hatalmas pofonba
Nem fogadtam meg
a saját tanácsomat
Magam mellé vettem én
a csalfa barátokat
Hagytam a csábításnak,
pedig az értéke senki másnak
nem éri el a szinted
Akármilyen mélyre ásnak
Az istenek kegyeltje voltam
mégis azon gondolkodtam,
hogy az összes nőt
egy csokorba fogjam
Gyerekes dolog volt,
hogy mindig több vas van a tűzbe
Azért voltam zűrbe, mert egy
tapasztalatlan ürge tudatlansága,
élete legnagyobb hibáját szülte
Szívem nem tűrte tovább
ezt az állapotot
Romlott, bomlott, értéktelen,
hazug, bűnös kapcsolatok
De melletted a napok
jobbá teszik az életem
Ha az istent arra kérhetem,
hogy még egy napot légy velem
Hogy megmutassam, én már
többé soha nem vétkezem
Aljas voltál, átvertél
Megbánod mit vesztettél
Többé nem veszlek vissza
Önző lelked nem tiszta
Most már szépen búcsúzz el
Aljas húzás volt lúzer
Inkább csendben tűnődj el
Szépen bánj majd a műnőddel
Bevallom neked,
alig emlékszem valamire
Ki voltam ütve és kihasználta,
hogy hazavigyem
Bánom, hogy
a csábításnak engedtem
És az ágyba
magam mellé befektettem
Az egész egy forintot nem ért
Egyfolytában magamat kérdezem
Miért? De miért van az,
hogy rossz vagyok,
hogy magammal nem bírok
Miért forr a vér?
Most meg elvesztettem
azt akit szeretek
Hogy visszakapjam
megmásznám az összes hegyet
Azt mondta nem jön vissza már,
hogy miért vagyok szamár
És azért amit tettem,
azt kaptam ami jár
Aljas voltál, átvertél
Megbánod mit vesztettél
Többé nem veszlek vissza
Önző lelked nem tiszta
Most már szépen búcsúzz el
Aljas húzás volt lúzer
Inkább csendben tűnődj el
Szépen bánj majd a műnőddel
Én csak várok,
amíg jön majd új esély
De már látom, nélküled
minden út veszély
Megfogadtam, megváltozok
Nélküled én elkárhozok
Megbántam már azt, hogy
hazug emberekkel barátkozok
Bárcsak megtehetném
ezt az utat újra
Az lenne a címe, séta a múltba
Együtt sírtunk rajta,
könny hullik az arcra
Nélküled a szívem már
örökre száz darabba
Mondd el őszintén
Mit keresel az ő szintjén?
Én voltam a hozzád való,
de most koppant a kis nőfaló
Aljas voltál, átvertél
Megbánod mit vesztettél
Többé nem veszlek vissza
Önző lelked nem tiszta
Most már szépen búcsúzz el
Aljas húzás volt lúzer
Inkább csendben tűnődj el
Szépen bánj majd a műnőddel
