|
|
|
| Előadó: | Ihász Gábor |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Matus Imre |
|
Ihász Gábor |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Pop |
| Címkék: | Keressük! |
Nem titkolom, időnként rossz fiú vagyok
Ne kérdezd, mért, ezt nem tudom
Az életem ugyanúgy élem én,
Mint bárki más e földi színpadon
Nem titkolom, időnként úgy üvöltenék
S kidönteném szobám falát
Olyankor mindig repülni szeretnék
Hogy elkerüljem a magányos éjszakát
Én keresek egy arcot az éjszakában
Én keresem a sötétségben a fényt
És megyek, amíg el nem kopik a lábam
És megyek, amíg utol nem érlek én
Én keresek egy arcot az éjszakában
Én keresem a sötétségben a fényt
És megyek, amíg el nem kopik a lábam
És megyek, amíg utol nem érlek én
Mert ilyen az élet
Ilyen az életem
Mert ilyen az élet, az életem
Ilyen az élet, az életem
Nem titkolom, időnként kell egy nagy pofon
Hogy tisztán lássam helyzetem
Utána mindig talpra állok én
Mert felsegít két kis gyermekem
Nem titkolom, időnként kell egy jó ital
S kell hozzá néhány jó haver
Az évek múlnak, de sosem felejtem el
Hogy honnan jöttem és hová jutottam el
Én keresek egy arcot az éjszakában
Én keresem a sötétségben a fényt
És megyek, amíg el nem kopik a lábam
És megyek, amíg utol nem érlek én
Én keresek egy arcot az éjszakában
Én keresem a sötétségben a fényt
És megyek, amíg el nem kopik a lábam
És megyek, amíg utol nem érlek én
Mert ilyen az élet
Ilyen az életem
Mert ilyen az élet, az életem
Ilyen az élet, az életem
Nem titkolom, időnként rossz fiú vagyok
Ne kérdezd, mért, ezt nem tudom
Az életem ugyanúgy élem én,
Mint bárki más e földi színpadon
Én keresek egy arcot az éjszakában
Én keresem a sötétségben a fényt
És megyek, amíg el nem kopik a lábam
És megyek, amíg utol nem érlek én
Én keresek egy arcot az éjszakában
Én keresem a sötétségben a fényt
És megyek, amíg el nem kopik a lábam
És megyek, amíg utol nem érlek én
És megyek, amíg utol nem érlek én
És megyek, amíg utol nem érlek én
Mert ilyen az élet
Ilyen az életem
Mert ilyen az élet, az életem
Ilyen az élet, az életem
Életének 84. évében elhunyt Tamás László, az Echo együttes egyik alapítója, dobosa és dalszövegírója.
Tamás Lászlót augusztus 9-én, szombaton érte a halál. Temetéséről később intézkednek.
Tamás László 1941-ben Nagykanizsán született, ahol már gimnazista korában elkezdte zenei karrierjét. Az Echo együttest 1962 elején a gépészmérnöki egyetemi karon tanuló hallgatótársaival, Markó Józseffel és Szilvássy Zsolttal együtt alapította. Kezdetben kizárólag zenekari számokat játszottak, majd Pósa Ernő, később Varannai István is csatlakozott a zenekarhoz énekesként.
Az Echo együttes igazán sikeres felállása 1966-ban jött létre, ekkor született meg a legtöbb Echo-dal, amelyekben Varannai István zeneszerzőként, Tamás László szövegíróként működött közre.
Az Echo az egyetemi Gépészklub mellett rendszeresen fellépett a Kapás utcai Táncklubban, valamint az Országház étteremben.
Legismertebb számuk a Gondolsz-e majd rám?, amelynek szövegét Tamás László, zenéjét Varannai István írta. A Hanglemezgyár 1967 őszén adta ki a dalt, amely szinte azonnal a slágerlisták élére került és idővel igazi örökzölddé vált Magyarországon és a környező országokban egyaránt.
Az együttes romániai vendégszereplésén a román hanglemezgyár is felvett és kiadott egy négyszámos kislemezt, amelyen szintén szerepelt a Gondolsz-e majd rám? című szám.
Tamás László életének nagy szenvedélye a zene volt, amely mellett sikeres gépészmérnöki karriert is befutott.
