|
|
|
| Előadó: | Serrano |
|---|---|
| Album: | Féreg |
| Megjelenés: | 2016 |
| Hossz: | 2:30 |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Sixfeet Stacks |
| Stílus: | Rap |
| Címkék: | Keressük! |
A pályaudvaron éjszakázom a menekültekkel
a szerencsénk az utolsó vonattal egyedül ment el.
Elnyom a rendszer, kibúvó van de olyan szűk
hogy úgyis elkeseredsz - mindegy az ég hova szült.
Az ember ösztönében a bánat - mondta a testvérem
felfogás kérdése, mert minden itt zajlik az elménkben.
A vadmadaraknak nincs határ ezt az ember rendezte,
hogyha elhagyjuk a poklot, elzárnak egy ketrecbe.
Gőgösen felosztotta a földet, mint ha az övé volna
a gyűlöletet szítja, és a fájdalmat köré fonja.
Nézd az aluljáróban felstócolva fekszenek
és szomorú hogy élnek így még millióan gyermekek.
De az éberek felszabadultan játszanak a holdfényben
a békét és a szeretetet igazán most érzem.
Elveszve az éjben, bárcsak minden így maradna
ebben a világban hol nincs szükség már szavakra.
("Háborúval nem oldhatod meg a gondokat. Úgy nem megy hogyha meg akarod oldani a gondot akkor úgy érzed meg kell ölnöd az ellenségedet. Szóval szerintem a béke a legjobb megoldás.")
Kifekszünk a fűbe, a csillagokat kémleljük
Az élet lehet szörnyű, ha a pillanatot élvezzük.
A város zaja elhalkul a béke letelepszik bennem
barátok őriznek amíg lehunyom a szemem.
Álmaimban veled, a karjaimmal átfonlak
örök éjt akarok ha valójában csak álmodlak.
A kötelékünk elválasztani az idő sem tudja.
Fénnyé vállunk a parázsló tűzben megbújva
Nem marad űr utánunk, elporladunk a mélyben
Majd porszemekként táncolunk a lenyugvó napfényben.
Az idő szemén át láttam a hanyatló létet
A sötétségben rekedtek kik a naptól féltek.
Rettegtem tőle, óva intettelek, de te mentél
A gyávaságom gyengébb volt a szeretetednél!
Az eső dallama elringat az erdő mélyen őrzi álmunk
Kilopózunk halkan s a börtönünkből tova szállunk.
Schoblocher Barbaráék feltöltötték jó energiákkal a Park közönségét
A 2011 őszén alakult Blahalouisiana Székesfehérvárról indult. Akkor beat-rock/pop-soul zenekarként aposztrofálta magát. A csapat azonban a tavaly megjelent Sötét Villám című lemez után napjainkban már egy, az eddiginél jóval színesebb zenei világba kalauzol. Az Amore (de nem veled) című szerzeménnyel a Blahalouisiana a közelmúltban le is leplezte az új érát.
A Parkban július 17-én tartott fellépésen a már ismert számokon kívül újdonságok is várták a rajongókat: a Blahalouisiana júliusig ugyanis több új dal megjelenését tervezi, melyeknek előszele már a budapesti koncerten is érzékelhető volt. Az estét Molnár Tamás nyitotta a Blahalouisiana előtt.
Blahalouisiana-dalszövegek itt.
Az este főszereplője a Blahalouisiana, és énekesnője, Schoblocher Barbara nem arról ismert, hogy megbújik a sarokban. A frontember öltözködése, karakteres hangszíne, hangjának intenzitása és dalszövegeinek tartalma mind megköveteli a maximális figyelmet. Mindemellett Barbara igazán kellemes jelenség a személyisége szempontjából is: a közönséggel együtt lélegezve vezette végig a koncertet, jóleső együtt-rezgéseket generálva.
A már a friss sajtófotókon is egészen üde stílust magára öltött formáció a közelmúltban megjelent Amore (de nem veled) című, az új érát előrevetítő dala mellett a koncert dallistájában a legnagyobb favoritok is helyet kaptak: a Túl távol, elég közel, a Szeressetek, a Faliórák vagy a Testemnek ha engedem.
Mi is az a friss éra, amellyel beharangozták a fővárosi koncertet?
Innen szép a győzelem, Ahol összeér összeér, Éllek túl, Ott van a nap, Nem ereszt – ilyen nótákkal is pakolta tele az estét a Blahalouisiana. Barbi párja, Apey (azaz Áron András, akivel több formációban is együtt zenélnek — így az Áron András & The Black Circle Orchestra-ban is) mély hatással van az énekesnő stílusára. Áron András igazi multi-instrumentalista multitálentum, aki a metalos gyökerei ellenére otthonosan mozog többek között a country világában is. Ebben pedig Barbi is remekül működik, s egyúttal finoman, jó érzékkel be is építi a stílus elemeit saját formációjába.
Mára a konga, a szaxofon, a földszínek alkalmazása, a béke és a szeretet hangsúlyozása, hippi-életérzés mind komfortosan vibrál a Blahalouisiana dalaival.
Beat, rock, kultúrház, háttérfüggöny és táncdalfesztivál
A látvány – Beatles-koncertek és a hetvenes éveket idéző, művelődési házas diszkók archív képkockáival, valamint a színpadon háttérként alkalmazott, szintén a kultúrház-érzetet keltő, finoman megvilágított drapériákkal egészült ki. Mindez a táncdalfesztiválok korszakába repített vissza. A beat és a rock volt a főszereplő. Több volt a félháznál a Parkban, a zenekar pedig láthatóan lazán, könnyedén létezett a színpadon. Élvezték azt a felhőtlen vibe-ot, amit ez az új irány hozzád a koncerthez.
Ez az összhatás a korábbi, Kovács Kati-Schoblocher Barbi duettet is megidézte.
Ha érdekel, milyen volt a látvány és az érzések a Parkban, nézd meg ezt a videót a korábbi duettről. Remekül leírja a fővárosi Blahalouisiana-koncert hangulatát.
A Faliórák annyira csúcsra járatta az érzelmeket, hogy Barbi sírva fakadt
– Bármennyire szeretek szerelmes lenni, a mai koncert érzése annál sokkal jobb
– fogalmazott az énekesnő.
A Vaksötét ezt követően akusztikus verzióban hangzott el és adott némi nyugvópontot az estének, hogy aztán a Kedvenc naplementém ismét felrázza a közönséget. A Szeressetek pedig tovább kontrázta a hangulatot.
Az estét az új sláger, az Amore zárta: temperamentumos, olaszos életérzést hagyva maga után.
– Vigyétek el ezt a sok pozitív energiát oda, ahol a legnagyobb szükség van rá. Meg tudjuk menteni a világot, elegen vagyunk itt és most ehhez
– tette hozzá Barbi.
Fotók: Blahalouisiana
