|
|
|
| Előadó: | Serrano |
|---|---|
| Album: | Féreg |
| Megjelenés: | 2016 |
| Hossz: | 1:57 |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Sixfeet Stacks |
| Stílus: | Rap |
| Címkék: | Keressük! |
Néha sírni volna kedvem de röhögök görcsösen
vérben ázott szemekkel elmerengve a közönyben
semmi sem érint meg idegennek érzem magam itt
esténként hallom az elhunyt testvéreim szavait
kiráz a hideg a kortól amiben megragadtam
már nincs erőm hogy az érzéseim eltakarjam
A fájdalom bennem - mély depresszióba fürdök
ettől a rohadt világtól többet el nem tűrök.
könnyes szemmel üvöltök - égessetek el máglyán
a fiam gyermeke vagyok egy hányadék a járdán!
Próbálom hátrahagyni a testem de bent égek
félek egyedül maradni - félem az estéket.
Elnehezül a szervezet a légszomjam egyre nagyobb
itt rekedtem a romok alatt a remény már halott,
a szemem még mozog de a testem már rég nem,
utazok önmagamban - teljesen betéptem!
("Aki nem élt meg soha ilyen nehéz helyzeteket az soha nem fogja tudni. Meg hát fönn a rózsadombon nem fognak úgy énekelni blues-t mint aki felnő a dzsungaságban, a sok nélkülözésben. Aki tud örülni egy zsíroskenyérnek, vagy egy almának karácsonykor.")
("Dwelling in the past, flashbacks when I was young.")
Szállingózik a füst, mélybe présel a kábulat,
az emberek körém gyűlnek, látom mozogni a szájukat.
Az eszméletem elvesztem elnehezül a szemfedőm,
egy pillanat alatt túl vagyok ezer esztendőn.
Egy letűnt kor elsárgult emlékeit őrzöm,
az idő áramlásában elveszve bennem az ösztön
kinyitja szemét sóhajt egy mélyet az éjben
minden porcikámban az elmúlását érzem.
A befagyott utcákon kihalt kirakatok mellett
a jégtengerek felém sodorják a jeges szelet.
Az elhalt lelkek magára hagyták a környéket
messzinek tűnik a múlt, talán nem is történt meg.
Egy rideg világ verandáján elejtem könnyeim
magamhoz szorítom a régről megmaradt könyveim.
A jelent hátrahagyva menekülök a múltba
ha már a boldogságot innen a szél elfújta.
"Úgy érzem, egy életem van, nem leszek félember
mer’ bent izzik a szabadság a véremben"
Nyolcszámos lemezzel jelentkezik májusi tripla Aréna-koncertje előtt Magyarország legnépszerűbb előadója. A skatulya I. című lemezről a mariana.árok már túlszárnyalta a 2,5 milliós megtekintést YouTube-on, a cipoe pedig szintén hasít: 1,6 millió megtekintésnél jár. Ezekhez érkezik most hat további dal.
A dalszerző-előadó így mesél a lemezről: „Korábban mindig próbáltam előre összeírni, megtervezni minden dalt, aszerint haladni az alkotómunkával, ahogyan a fejemben egy album összeállt. Viszont a zenekészítési folyamat ennek a szöges ellentéte. Megannyi ilyen tapasztalat után biztosra mondom, hogy a legjobb hangulatok, illetve a legértékesebb gondolatok és dallamok mindig akkor érkeznek, amikor nincs előre felvázolva, hogy vajon milyen lesz a teljes egész.
A skatulya I. című lemezen Azahriah új területekre lép. Ő maga így fogalmaz: „A skatulya albumsorozattal igyekszem a legkísérletezőbb, legszélsőségesebb hangzásokat próbálgatni, aztán a legjobbakat leválogatom, s végül egy összefüggő sztorivá igyekszem formálni a lemezen.” S hogy a kísérletezést mennyire komolyan veszi, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a tartarosz című dal – ami egy metálszám. Hasonlóra – hogy egy, a karrierje csúcsán járó popsztár metáldallal rukkoljon elő – még a nemzetközi színtéren se nagyon akad példa. De hát ő maga énekli: izzik a szabadság a vérében.
A visualizerekben a mariana.árok klipjének különös, enigmatikus látványvilága köszön vissza (Emil Goodman munkái), a szövegek pedig a carpe diemtől a világvége-flessig igen széles skálán mozognak. Egy biztos: úgy lángol, hogy még a tenger mélyén se lehet kioltani.
Fotó: Azahriah
