|
|
|
Néha sírni volna kedvem de röhögök görcsösen
vérben ázott szemekkel elmerengve a közönyben
semmi sem érint meg idegennek érzem magam itt
esténként hallom az elhunyt testvéreim szavait
kiráz a hideg a kortól amiben megragadtam
már nincs erőm hogy az érzéseim eltakarjam
A fájdalom bennem - mély depresszióba fürdök
ettől a rohadt világtól többet el nem tűrök.
könnyes szemmel üvöltök - égessetek el máglyán
a fiam gyermeke vagyok egy hányadék a járdán!
Próbálom hátrahagyni a testem de bent égek
félek egyedül maradni - félem az estéket.
Elnehezül a szervezet a légszomjam egyre nagyobb
itt rekedtem a romok alatt a remény már halott,
a szemem még mozog de a testem már rég nem,
utazok önmagamban - teljesen betéptem!
("Aki nem élt meg soha ilyen nehéz helyzeteket az soha nem fogja tudni. Meg hát fönn a rózsadombon nem fognak úgy énekelni blues-t mint aki felnő a dzsungaságban, a sok nélkülözésben. Aki tud örülni egy zsíroskenyérnek, vagy egy almának karácsonykor.")
("Dwelling in the past, flashbacks when I was young.")
Szállingózik a füst, mélybe présel a kábulat,
az emberek körém gyűlnek, látom mozogni a szájukat.
Az eszméletem elvesztem elnehezül a szemfedőm,
egy pillanat alatt túl vagyok ezer esztendőn.
Egy letűnt kor elsárgult emlékeit őrzöm,
az idő áramlásában elveszve bennem az ösztön
kinyitja szemét sóhajt egy mélyet az éjben
minden porcikámban az elmúlását érzem.
A befagyott utcákon kihalt kirakatok mellett
a jégtengerek felém sodorják a jeges szelet.
Az elhalt lelkek magára hagyták a környéket
messzinek tűnik a múlt, talán nem is történt meg.
Egy rideg világ verandáján elejtem könnyeim
magamhoz szorítom a régről megmaradt könyveim.
A jelent hátrahagyva menekülök a múltba
ha már a boldogságot innen a szél elfújta.
A Level 42 formációja augusztus 5-én lép fel a fesztiválon, ahol pótolja a 2020 óta már kétszer elmaradt koncertjét.
Három nap jazz, funk, pop és soul, utánozhatatlan piknik-élmény a Jazzpikniken. A bérlettel mindhárom napon kapunyitástól hajnalig tiéd az életérzés. Négy színpadon, több mint negyven koncerttel a festői szépségű balatoni településen, a fűben ülős pikniktől a klubhangulaton át a nagykoncertig, a jó boroktól a fantasztikus zenéig minden együtt lesz a 11. Paloznaki Jazzpikniken.
Nick West és Rick Astley is színpadra lép a nyitónapon
A 2023-as Jazzpikniket a legjobbak között jegyzett női funk-rock és soul basszusgitáros és énekesnő, Nik West nyitja. A nyitóestén színpadra lép még Rick Astley, aki augusztus 3-án visszatér a domboldalra, hogy legnagyobb slágerei mellett zenéjének kifinomult soul hangzásával varázsolja el a közönséget. A péntek este a pop-funk-jazz fusion alapú zenét játszó svéd trió, a Dirty Loops koncertjével kezdődik, melyet az elektronikus zene úttörője, a Thievery Corporation követ.
Augusztus 5-én, szombaton a Jazzpikniken ad koncertet az acid-jazz legfontosabb zenekara, az Incognito
Az Incognito két kitűnő zenész, Paul „Tubbs” Williams és Jean-Paul „Bluey” Maunick stúdióprojektjének indult, majd a kilencvenes évek táncos-funkos acid-jazz hangzásának legfontosabb együttese lett; ontotta a klubslágereket, egész Európa az Incognitóra táncolt. Fennállása óta közel százötven muzsikus zenélt a zenekarban, de kulcsfigurája továbbra is Bluey, akinek köszönhetően az együttes nem veszített régi fényéből.
A szombati záróeste másik headlinere a nyolcvanas évek legendás jazz-funk fusion bandája, a Level 42, a nyolcvanas évek legendás jazz-funk fúziós együttese. A brit zenekar a jazz, a rock, a pop, a funky, illetve a soul és a blues elemeit ötvözte egyedi hangzásban, amelyért milliók rajongtak. Világszerte több mint harminc millió eladott lemezük van. Olyan ismert dalokat hoznak a Jazzpiknikre, mint a Lessons in Love, a Something About You, vagy az It’s Over gigaslágerek.
A Level 42 frontemberét, Mark King-et több amerikai és brit zenei szaklap is a világ legjobb basszusgitárosának kiáltotta ki.
A Level 42 zenekart éveken át a legjobb brit bandának választották meg. A zenekar 1979-ben alakult, az eredeti felállás szerint Mark King (basszus, ének), Phil Gould (dob), Boon Gould (gitár) és Mike Lindup (billentyű) zenéltek együtt. Fennállásuk első öt évében számos kis slágerükkel váltak ismertté, de a világhírt az 1985 végén kiadott World Machine hozta meg, ami dupla platinalemez lett. Ezt követte a Running in Family (1987) és a Staring at the Sun (1988), amelyek szintén nagy sikert hoztak.
Pályájuk csúcsát az a ’87-es világkörüli turnéjuk jelentette, ami után a Gould testvérek kiléptek a csapatból és session zenészként folytatták tovább. Mark King is egyre többet vendégszerepelt különböző előadók lemezein, így 1993-tól 2006-ig szüneteltette zenekarát.
A Level 42 2006-ban ismét összeállt, ekkor adták ki Retroglide című stúdióalbumukat. Négy évvel később a zenekar egy különleges, Living It Up elnevezésű turnéval ünnepelte 30. évfordulóját. 2013-ban adták ki Sirens című EP-jüket. 2018-ban Eternity című turnéjukkal koronázták meg a zenekar fennállásának 40. évfordulóját.
A 2020-ra meghirdetett európai turné egyik állomásaként szerepelt a 9. Paloznaki Jazzpiknik, a koncertet – ahogyan a turné tervezett állomásainak nagy részét is – azonban a járvány szülte bizonytalanságokra, valamint az Egyesült Királyság szigorú ki- és beutazási korlátozásaira hivatkozva lemondta a zenekar. Idén nyáron ezt a koncertet pótolja a legendás örökzöld csapat, és a háromnapos fesztivál méltó zárásaként ígér felejthetetlen koncertélményt.
A zenekar tagjai:
Mark King – basszusgitár, vokál, frontember
Mike Lindup – billentyű, vokál
Nathan King – gitár
Pete Ray Biggin – dob
Sean Freeman – szaxofon
Nichol Thomson – harsona
Dan Carpenter – trombita
Nyitókép: Level 42/Paloznaki Jazzpiknik hivatalos
