|
|
|
| Előadó: | Serrano |
|---|---|
| Album: | Féreg |
| Megjelenés: | 2016 |
| Hossz: | 3:57 |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Sixfeet Stacks |
| Stílus: | Rap |
| Címkék: | Keressük! |
Az emlékek a tehetetlenség keserű egyvelege,
a felgyülemlett fájdalom a depresszióba kerget bele.
Nincstelenül ülve üveges szemekkel elmerengve
Egy könnycsepp szökni próbál mert nincs már bennem helye
Az érzelmeim elfojtanám hiába küszködök ellene
Fájdalmas ránéznem egy kolduló kisgyerekre
Az aprót az anyjának adja hogy eligya a kisboltnál
Vágom milyen abból enni mit a kukába kiszórtál.
Felemészt a nyomor, lassan katatónná vállok
Reszketek de képzeletben egy jégpalotában járok
A hajnal lángja átmelegít szétfoszlanak a rácsok
A múltamból utánam nyúlnak a szétszaggatott álmok
Elnehezült légzéssel a vér ereken vékony jégréteg
Felfeszítem a szemfedőm és nyugtázom még élek
Eddig még minden rendben...
("eddig minden rendben")
[Refrén]
A feszültség ott lappang mert az ördög mindig éber,
mert eszméket elveket mosunk el a kurva pénzzel.
A gyűlölet ott lappang mert mindenünktől megfosztanak
A nyomorban megmártózva leláncolva megrontanak.
A félelem ott lappang, mert elvesztem a rengetegben
A rengetegben ahol a testvérem már eltemettem
ahol megbénít a tehetetlenség a gyógyszert tű követ
Vagy idegronccsá válva nem marad más csak a GYŰLÖLET!
[Verze 2]
A valósnak tűnő rémképek megnyomorítanak lassan
A hányásodban fetrengsz férgek kúsznak az agyadban
Magad alá hugyozol és fogadkozol hogy nem piázol
Reménykedsz hogy a halál kilovagol Perzsiából.
Minden porcikád ordít "csak egy utolsó felest"
És még egyet ami elűzi a Delirium Tremenst.
Egy ördögi körforgás mozgató rugója lett az
Amitől megváltást reméltél, pedig tudtad mindent elbasz
Az utcák némán mesélnek de nem bírják megemészteni
Hogy behígitózva a valóságot a szemed sem észleli
Hogy a vágyak és az álmok úgy égtek porrá a tűzben
Mint a Scud-rakéta lehulló darabjai az űrben
És itt vagy... te szerencsétlen pont úgy mint én
Csak sodródunk az árral tova a holtak vizén
De legalább a fecskendőt kihúztad volna te barom
A kölykök óvódába mennek te meg itt fetrengsz a padon!
[REF]
("Are you sure that your image ain't fantasy?")
[Sixfeet]
Amikor kinyitottam a szemem, felgyulladt ezáltal bennem
A magamat védő szellem mely mögé megbújt a jellem
Méreggel töltött nyilak repülnek folyton mellettem
A tengert elpusztítottam a lángot magamhoz vettem
A küzdelem tart életben, emiatt nem véletlen
Hogy kérdésekre keresem a választ, és az kéretlen
Felnyitok minden eltemetett szelencét az elmémben
Mint sikátorokba rohanva a város rosszabb felében
Tudnom kell az igazságot, lerombolok minden blokádot
A démonok mellém álltak, de angyalok most hol álltok!?
A dogmák azt mondják sátánistává tett az indica
De az én célom az szentebb mint akármely metafizika
Lerohanok mindent mit totemimádók kreáltak
Akik rég velem voltak már réges régen elálltak
Bosszúm lesújt, és megriaszt mint hirtelen jött kísértet
Mert életem legvégéig engem csak a düh éltet
[Serrano outro]
A messzeségből kiszűrődő fény még ébren tart
Az égen szögesdrótok holtak és véres part
A tenger kémlelem a háborgó ismeretlent
Hű társam a magány, végleg itt rekedtem
A csend elnyeli a kiáltást, szemet huny felettünk a hold
A hidegháború zajlik minden marad ahogyan volt.
A karjaimban halt meg a remény ahogy feladtam
Tátongó űr maradt hátra, ahogy holtan feküdtünk a fagyban.
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
