|
|
|
| Előadó: | Nyomorultak |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Miklós Tibor |
|
Claude-Michel Schönberg |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Musical |
| Címkék: | feldolgozás [+] |
(Thénardier):
Bonjour, M'sieur, tiszteljen meg,
ha szállást keres, itt a legjobbra lelt.
A többi mind züllött csehó,
ripők a gazda, bugris csaló.
Ám akit itt lát, a Tisztesség Szobrát,
a Waterloo-i Hőst, miért is érné vád?
Nézd a Ház Urát, tudja, mi dukál,
bájolog és gazsulál, a vén patkány.
A kuncsaft, hogyha fád, pajzán adomát,
százat mond, úgy villog, mint egy bonviván.
Lógó orrú korhelyekkel záróráig iddogál,
ki venné így észre,
hogy hangyányival drágább minden ár?
Nézd a Ház Urát, filkók közt a Ászt,
gyöngéi a pénzzel tömött bukszácskák.
Vizezi a bort, titkon markecol,
egy hóhányó, egy himpellér, egy imposztor!
Melegszem a csürhe keblén,
puszipajtás, szesztestvér.
De néznek majd a végén,
Jézus! - ha a vérük veszem én!
Nézd a Ház Urát, rókamosolyát,
a retkes körmű, ragadozó tíz ujját.
Úgy bókol, mint egy gróf, könnyed filozóf,
három lábú lóról lelop négy patkót!
Lumpok között bandafőnök,
egy haver, aki mindig víg.
De dughatják a pénzük,
Jézus! - úgyis megkopasztom mind!
Jöjjön, M'sieur, a poggyászt viszem,
dőljön le szépen, kényelmesen.
Jó súlyos pakk, egy tonna tán,
na, könnyítünk majd a pénztárcáján.
Itt a libuskák tollát lefosztják,
egy porcogójuk sincs, amit meghagynánk!
Mit rejt a fedő, ízre dermesztő,
s a három heti maradék, itt frissen fő.
Egy lódög veséjét, a kandúr heréjét,
ledarálom fincsi házikolbászként!
A nászlakosztály folyvást foglalt,
óránként jön egy-egy pár...
A hatósági árhoz
épp csak egy kis plusz, ami még jár!
A kecses poloskák, a csótányok karát,
mű-élvezni pénzbe kerül mostanság.
Itt egy szeletkét, ott egy falatkát,
lecsalni, vagy hozzácsapni, van munkánk.
Hizlalni a számlák végét,
tudok egy-két trükköcskét,
de bármennyit is csórnék, elfolyik a lóvénk,
Jézus! -nekem semmi sem elég!
(A társulat együtt):
Nézd a Ház Urát, rókamosolyát,
a retkes körmű, ragadozó tíz ujját.
Úgy bókol, mint egy gróf, könnyed filozóf,
három lábú lóról lelop négy patkót!
Lumpok között bandafőnök,
verebek közt sasfiók.
Meddig kell szagolnom,
Jézus - ezt a csordányi tinót!
(Thenardier és a felesége):
Madame Thenardier!
Álmodtam én egy szőke hercegről...
(Ez én vagyok)
és aztán meg is jelent, Loch Nessből a Szörny!
(Tessék?!)
Nézd a Ház Urát, nézd a disznaját,
(hogy?)
a budigróf, a filozóf, egy nagy szarzsák!
(a zsákot kikérem)
Bármit kieszel, egy igazi Voltaire!
Csődtömeg az ágyban, viszont gyakran ver!
Kegyetlen csapás a sorstól,
egy ilyen púp a hátamon!
(hát nem édes?)
Hányok, ha csak látom,
Isten uccse' fenékbe rúgom!
(A társulat és Thenardier felesége):
Nézd a Ház Urát! (Így néz ki egy úr?!)
Egy gavallér, egy bonviván! (Rosszul vagyok!)
Bókol, mint egy gróf, könnyed filozóf.
(Iszik, mint egy gödény, s mint egy szarka - lop!)
Köszöntse most minden vendég,
a kocsmárost és hű nejét!
Vendégem az egész ház!
Vendéged egy jó nagy frász!
Poharat a kézbe, éltesse az Úr, a Ház Urát!
Mirtse Korinna és Balázs Mihály már harmadik közös dalukat hozzák ki Korinna és UTAZØ néven. Két versmegzenésítés után ezúttal a vadiúj Zavar dalszövege saját szerzemény, ami ráadásul egy nem mindennapi témát boncolgat.
Szinte mindenkivel előfordult már élete során, hogy megmagyarázhatatlan okból rátört egy belső kényszer, ami arra ösztönözte, hogy megigazítson, helyre rakjon, kisimítson valamit. Belénk van kódolva a szimmetriára, párhuzamokra való törekvés, egyszerűen jólesik a szemnek, ha szabályosan állnak a tárgyak az asztalon, vagy ha a lábtörlő pontosan párhuzamos a küszöbbel. Az ilyen kényszerekre egyre általánosabb lett nemes egyszerűséggel rámondani, hogy „ne törődj vele, csak az OCD-m”, bele sem gondolva, hogy milyen lehet annak a bőrében lenni, aki tényleg szenved az obszesszív-kompulzív zavartól.
„Talán pont azért, mert ennyire elcsépelt lett az OCD kifejezés, sokan nem tudják felmérni, hogy mennyire megnehezíthet egy életet. Aki pedig ettől szenved, egyedül érzi magát, mert nem mer beszélni a helyzetéről.
Kiskorom óta jelen vannak kényszercselekvések az életemben, és mindig próbáltam elrejteni őket. Elkezdtem fórumokon olvasgatni az OCD-vel élők tapasztalatairól, és összeszorult a szívem, hogy mennyi embert érint ez az egész, ráadásul sokkal súlyosabban, mint amennyire nálam valaha is jelen volt.
Ismeretlenek és névtelenek voltak, mégis úgy éreztem, van egy láthatatlan kapocs, ami összeköt velük. Legszívesebben mindannyiukat megöleltem volna. Úgyhogy most ez a dal az én ölelésem feléjük.”
– mesélt a dal központi témájáról Korinna. A producer, Balázs Mihály (UTAZØ) ezúttal a hangszerelésen kívül a zeneszerzésben is oroszlánrészt vállalt, ugyanis a páros eddigi dalaitól eltérően most a zene született meg először, és később a dalszöveg.
„Szeretem az olyan popdalokat, amiknek az alapja egy akusztikus gitár, vagy valami klasszikusabb hangszer, és már régóta a fejemben motoszkált, hogy szeretnék egy lendületesebb dalt írni, ami így kezdődik. Ezt egy picit modernebb köntösbe bújtattuk, és amikor Kori ráírta a dalszöveget, továbbfejlesztettük olyan zenei megoldásokkal, amik a szöveg témáját erősítik. Jó, amikor egy dal ennyire könnyen megszületik.”
– így emlékszik vissza a dal keletkezésére Balázs Mihály.
Az energikus, erőteljes, pörgős zenei környezet miatt a Zavar nem kesereg a problémákon, hanem rájuk rúgja az ajtót.
„Amint meghallottam a zenét, azonnal beleszerettem, de még nem tudtam, miről szóljon a dal. Misi javasolta, írjak arról, ami minden nap ott van velem, mégsem beszéltem még róla soha. Pár óra múlva ott volt feketén-fehéren a Zavar szövege. Ezt már ki kellett üvöltenem magamból.”
Zavar a zenei megosztókon itt.
Korinna a közösségi médiában:
https://linktr.ee/mirtsekorinna
Spotify → http://bitly.ws/SMDe
Tiktok → https://bitly.ws/3ic4w
Instagram → http://bitly.ws/SMec
UTAZØ a közösségi médiában:
Spotify → http://bitly.ws/SMDu
Instagram → http://bitly.ws/SMeJ
Tiktok → http://bitly.ws/SMWp
Facebook: https://bitly.ws/3ic4I
