|
|
|
| Előadó: | EMLP |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Pajor Ábrahám |
|
Pajor Ábrahám |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Hip hop |
| Címkék: | Keressük! |
Nagy gondok foglyaként,
hétfőtől péntek túszdráma
Minden korlát azért épült köréd,
hogy túlszárnyald
Látom a buszpályaudvart,
az arcok frusztráltak
Az árakkal szemben is ússz bátran
Látom, a szembe’ könny,
az agyban űr, a szívbe' szilánk van
Akiknek fontos vagy,
melletted állnak sziklaszilárdan
Látlak a hídon, szerinted szinte hiába
Nem hagyjuk egymást egyedül,
így hozunk színt a világba
Látom, hogy vacogsz,
a sejtek is fáznak talán
Látlak, a fesztiválon
ünnepled a társas magányt
Pár snassz barát,
akiknek hitted a vállalt szavát
Látom, a bajban helyetted
magukat választanák
Látom, nehéz,
nem volt család, csak bébiszitter
Mégis állj az égbolt alá
tiszta férfiszívvel
Amit a mélyponton teszel,
később az égig visz fel
Csak csináld végig hittel!
Látom az estét,
az utolsóval hazamész
Látom a reggelt,
ahogy rádzúdul az egész
Látok egy óriást,
ahogy benned néz
Lehet, hogy nem látszik
a cél, de odaérsz
Egy mexikói úti pénzérmés plexipóni
magára hagyott gyermeksors
lenne egy lexikonnyi
Látom a könnyedet kicsordulni
és felszívódni
Látom, hogy minden jobb lesz,
ne mondd, hogy nem bírod ki
Látom, úgy ébredtél,
hogy nincs miért és nincs hova
Hogy vizsga van,
de nincsen könyv és nincsen iskola
Hogy ahogy felnősz,
minden ami szép az miért szalad?
És miért lett ma reggel is
ilyen gyorsan éjszaka?
Látom, nem tesz boldoggá
egy századik te-meg-én se
Látlak, hogyan menekülsz
egy félédes feledésbe
Pár férfi parféja,
egy arc másokba belevésve
Sokak nője helyett lehetsz
egynek a felesége
Hidd el, hogy amit vársz
az itt van egy karnyújtásra
Lemondás kövezte járda visz
a Szabadság útjára
Látom, lehetetlen,
te mégis elhiszed
Ez a szíved bázisugrása
Látom a pénteket,
az utolsóval hazamész
Látom a hétfőt,
ahogy rádzúdul az egész
Látok egy óriást,
ahogy benned néz
Lehet, hogy nem látszik
a cél, de odaérsz
Látok egy óriást,
ahogy benned néz
A hegy eléd áll,
de te átjutsz, ha vele lépsz
Látom a pénteket,
az utolsóval hazamész
Látom a hétfőt,
ahogy rádzúdul az egész
Látok egy óriást,
ahogy benned néz
Lehet, hogy nem látszik
a cél, de odaérsz
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
