|
|
|
Egy áradó emlék
Egy fél ébrenlét
A parton ahol ültem
Rám olvadt az ég
Ez az első, hogy láttam
Itt nem voltam még
Beleégett a szemembe
Soha el nem tűnő kép
Most a lelkem a minden
Egy költöző madár
Szabadon jár és mindig
Újabb otthonra talál
Ahogy felszáll
Lebegőbb a hullámoknál
Az időnek és a térnek
Mindig nyitva áll
Most érzem, hogy épp
Semmi más nem kell
Ha akarom a szél visszahozza
Mi most ment el
Befogadom az érzést
Nem kérdem az értelmét
Arra biztat a nap fent
Hogy álmodjak még
Egy álom, egy hely
Ahol senki sem lát
Az az érzés erőt ad
Hogy nem ítél meg más
Nem látom a testemet
Csak érzem hogy van
Ahogyan eltűnök én lassan
Az éppen mostban
Most érzem, hogy épp
Semmi más nem kell
Ha akarom a szél visszahozza
Mi most ment el
Befogadom az érzést
Nem kérdem az értelmét
Arra biztat a nap fent
Hogy álmodjak még
