|
|
|
| Előadó: | Márió (G-Point) |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
|
Balogh Máté |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Korán van még csak délután
De az öcskösök hívtak már
Hogy várnak egy üveg whiskyvel
És, hogy nincs mese
nekem is menni kell
Rajosan el is indulok
Tizenöt perc és ott vagyok
Tudod öcsém, hogy szeretem
A Jack Daniels hűtve legyen.
Minálunk ilyen az
amikor beindulunk
Mindig lazák vagyunk
soha nem izgulunk
Minden raj helyen ott vagyunk
Ahol minden gádzsit megkapunk
De, hogy merre megyünk
még ma nem tudom
Csak azt, hogy van egy
koncert amit elnyomok
Ilyen tapsot nem kapott senki más
Úgy vártak már mint a messiást.
A verdánk fullos M packet
Dög a still ez a nem mindegy
Stabilak vagyunk mint a svájci frank
A Johnny vezet én meg
hesszelem a gádzsikat
Hátul meg a szép öcsém
Török pacek, dzsukel a vér
Hisi tudod, hogy szeretem
Nincsen baj ha itt vagy velem.
Minálunk ilyen az
amikor beindulunk
Mindig lazák vagyunk
soha nem izgulunk
Minden raj helyen ott vagyunk
Ahol minden gádzsit megkapunk
De, hogy merre megyünk
még ma nem tudom
Csak azt, hogy van egy
koncert amit elnyomok
Ilyen tapsot nem kapott senki más
Úgy vártak már mint a messiást.
A bulinak vége van
de én még jól érzem magam
Gyertek tovább velem,
úgysem fekszünk le részegen
A pénzzel ne törődjetek
tele van a zseb bármit kérhetek
Bárhol és bármikor nyomd a gázt
tesó ne pánikolj
Eljött a péntek vége van a hétnek
Úgyhogy béby lassan én is lépek
Beülök a kocsiba zsatar le egy buliba
Sajnálom ma itthon maradsz
nem jössz velem bocsika
Fogjátok meg szépen lassan
ti is meg a piátok
Ne beszéljetek annyit
na lássam gyerünk igyátok
Mi van veletek gyerekek
emberek egyszer élünk
Mire odaérünk pezsegjen a vérünk
Hadd lássák, hogy milyen ez a brigád
Hadd lássák, hogy milyenek
a budapesti bikák
Én dobom a peacet
mert van itt vagy tíz
Olyan gádzsi
akire ma ráfogok mászni.
Minálunk ilyen az
amikor beindulunk
Mindig lazák vagyunk
soha nem izgulunk
Minden raj helyen ott vagyunk
Ahol minden gádzsit megkapunk
De, hogy merre megyünk
még ma nem tudom
Csak azt, hogy van egy
koncert amit elnyomok
Ilyen tapsot nem kapott senki más
Úgy vártak már mint a messiást.
Ilyen az amikor beindulunk
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
