|
|
|
Csehov.
Deja vu.
Peregnek napok és hetek
Levelek, könnyek, évtizedek
És száll a hinta, száll velünk
A messzeség közel nekünk
Csak óhajtunk, csak sóhajtunk,
Vagy boldogtalanul mosolygunk.
Mi beleérzünk és átérzünk
Mi megérzünk és megégünk
Mi lángok nélkül lobbanunk
Ha álmodunk, s nem ébredünk
Mi nem vagyunk, csak létezünk
Ha elvágyódunk, s nem megyünk
Mi meghatódunk, s elveszünk
És száll a hinta, száll velünk
A messzeség közel nekünk
S csak óhajtunk, csak sóhajtunk,
Vagy boldogtalanul mosolygunk.
Ó, bárcsak lennénk bátrak és merészek,
Ó, bárcsak lennénk gyorsak és kemények,
Ó, bárcsak repülnénk és tombolnánk
és küzdenénk és harcolnánk
Miért száll a hinta már velünk?
Ha tetteinkben repülünk.
Nem kellenének óhajok,
Nem kellenének sóhajok.
De csak peregnek napok és hetek.
Levelek, könnyek, évtizedek.
S míg száll a hinta, száll velünk,
Úgy tűnik, mindig jobb nekünk,
Ha óhajtunk, ha sóhajtunk,
Vagy boldogtalanul mosolygunk.
Így hát mi teázunk és borozunk,
Elvágyódunk, s elhagyunk
Folytatódunk, s folytatunk
Ha győztesen is veszthetünk,
És mindent vesztve is győzhetünk
Mi meghatódunk, s meghatunk,
És ringatózunk, s ringatunk
És száll a hinta, száll velünk,
Kinn zajong, üvölt a világ,
De nem nekünk.
Kinn forr és tombol az élet,
De nem nekünk.
Mi képzelünk, hát repülünk.
És száll a hinta, száll csak száll
És száll a hinta, száll csak száll
És száll a hinta, száll csak száll
És száll, megint csak száll...
Száll száll, csak nem tudnám,
Hogy a hinta vaskos cölöpökre kötve
Valójában mindig ÁLL!
