|
|
|
| Előadó: | Weszélyes Elemek |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Burai Krisztián Gáspár Ernő (Kalo Bone) Báder György (Gyurma Bone) |
|
Burai Krisztián |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Refr.:
Péntek van,
Jó a kedvem, mert a hétnek vége van
Szórakozni van kedvem
Akkor is, ha nincs pénzem nekem
Ilyen az életem, pénteken...
Verse:
Gallérom felhajtom, a spanokat felhívom
És útnak indulok az éjszakába
Elsétálok abba a klubba
Ahol mindenkit tudja:
Eljött már a péntek, vége van a hétnek, ohh
(Így jó, o-o, ez a nap ma neked való)
Lazulj velem, kérlek, csakis ez a lényeg, oh
(Hóó, így jó)
Rap:
Ülök a kocsiban, vumvum
De nyomom a gázt,
Hogy öcskös nekem ne magyarázz
Az élet ilyen, hogyha akarom megfogom,
Ellopom, elveszem, megnyerem én
Meg a boogie van a házba, mindenki rázza
Ne parázz testvér, nincs semmi gáz ma
Ilyenek a gyerek, az utca élet
Na meg a zseton van a zsebemben, ezt értsd meg béjbee
Rap:
Péntek van, tudod jól érzem magam
Ebben a klubban semmi nem zavarhat meg minket
Egy koktélra meghívlak téged és a barátnődet
Baby táncold át, baby rázzad át az éjszakát
Nem rafináltosan, csak lightosan
A seggeteket rázzátok lassan
Bridge:
Eljött már a péntek, vége van a hétnek, ohh
Nem rafináltosan, csak lightosan,
A seggeteket rázzátok lassan
Lazulj velem, kérlek, csakis ez a lényeg, oh
Pénteken így élvezem az életem, béjbe, béjbe, béjbe
Rap:
Egy, két, há', négy
Pörög a zenénk, megmutatom, hogy hogyan lehetsz kész
Hiszen még-még, kell-kell egy-két gádzsi,
Látszik máris nem fog fázni
Velem a jó is rossz mindig baby
Itt a Gyurma, mindig megéri
Sokat ittam, és bevagyok rúgva, csak hazudtam...
Péntek van és én jól érzem magam
Rap:
Péntek van, tudod jól érzem magam
Ebben a klubban semmi nem zavarhat meg minket
Egy koktélra meghívlak téged és a barátnődet
Baby táncold át, baby rázzad át az éjszakát
Nem rafináltosan, csak lightosan
A seggeteket rázzátok lassan
Bridge.:
Eljött már a péntek, vége van a hétnek, ohh
Nem rafináltosan, csak lightosan,
A seggeteket rázzátok lassan
Lazulj velem, kérlek csakis ez a lényeg, oh
Pénteken így élvezem az életem, béjbe, béjbe, béjbe
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
