|
|
|
Utolsó vacsora
Apostolok:
Minden kínom, minden szenvedésem
Néhány cseppnyi borban foszlik szét.
Meg ne zavarj most, végre látom, hogy kell élnem,
minden olyan egyszerű és szép.
Nem könnyű ám apostolnak lenni.
Mindig bátran járni az utunk,
Éltünk alkonyán mindezt híven megírjuk,
És elkészül az Evangélium!
Jézus:
A vég… így túl nehéz,
Hisz árulóm testvér és barát.
Az én vérem a bor, mit dicsértetek.
Az én testem a kenyér, és ez a végzet.
Mind véremből ittatok, testemből ettetek itt!
Legyen majd az emléktek ez a perc és kép!
Őrjítő ezt látni, s türelmesen várni, hogyan leszek emlékké!
Fakó, üres arcuk csodálni, és tudni, megtagad majd köztük egy!
Nézni, ahogy itt ül, ki elárul majd végül!
Apostolok:
Én nem! Ki lehet az?! Rám célzol? Az nem lehet!
Jézus:
Péter tagad meg majd először és aztán másodszor is újra,
S harmadszor is végül!
Közületek egyik elárul majd engem, el fog, tudom hagyni!
Júdás:
Ne játssz nekünk drámát! Tudod te jól, hogy ki…
Jézus:
Miért nem mész, hogy meg tedd?
Júdás:
Tudom, hogy ezt várod!
Jézus:
Siess már várnak!
Júdás:
Te akarsz elküldeni!
Jézus:
Nem érdekel, miért teszed!
Júdás:
Emlékezz kérlek, hogy mi lett belőled!
Jézus:
Te hazug, te Júdás!
Júdás:
Hiába is mondod,
Te akartad végig, hogy menjek!
A becsvágyad, az üldöz engem!
Jézus:
Siess, bolond, siess, csak menj!
Kímélj meg ettől! Hallani se jó! Menj!!!
Apostolok:
Minden kínom, minden szenvedésem
Néhány cseppnyi borban foszlik szét!
Meg ne zavarj most, végre látom,
Hogy kell élnem. Minden olyan egyszerű és szép!
Nem könnyű ám apostolnak lenni.
Mindig bátran járni az utunk,
Éltünk alkonyán mindezt híven megírjuk,
És elkészül az Evangélium!
Júdás:
Szánalmas kisember, nézd meg, hogy mit tettél:
Hát hová jutottunk, és még meddig süllyedünk?!
A régi eszmék kihaltak, és mindez miattad!
Aki megváltoztatott, elvett tőlünk minden jót!
Mint vétkes bűnöző, mint tőrtől sebzett vad…
Mint egy fáradt, bukott népvezér… Csak látnád most magad!
Jézus:
Tűnj el! Már várnak! Menj, menj innen!!! Ó már biztos várnak rád!
Júdás:
Nézek rád és egyre inkább nem értem meg,
Veszni így a dolgot vajon miért engedted?
Jobban tetted volna, hogyha megtervezed…
Ó…
Apostolok:
Minden kínom, minden szenvedésem
Néhány cseppnyi borban foszlik szét!
Meg ne zavarj most, végre látom,
Hogy kell élnem. Minden olyan egyszerű és szép!
Nem könnyű ám apostolnak lenni.
Mindig bátran járni az utunk,
Éltünk alkonyán mindezt híven megírjuk,
És elkészül az Evangélium!
