|
|
|
| Előadó: | Jazz+Az |
|---|---|
| Album: | Egynek jó |
| Megjelenés: | 1999 |
| Hossz: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Geszti Péter |
|
Dés László |
|
| Kiadó: | Tom-Tom Records |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Üdvözöljük!
Az Ön postafiókja megtelt.
A rögzítés időpontja nyolc óra
tizennégy perc.
Megint nem itt ébredtél,
És én nem számolom már, hidd el,
Hogy hány est maradt álmatlan,
De ma a harmadik nap telt el céltalan!
Hello "édes"!
Hogy vagy képes más nővel járni a helyünkre?
Mondd, hogy képzeled?!
Na ég veled!A szeretőd én már nem leszek!
Apám szólt.Anyám szólt.
Bevágódtál itt egy szónál,
Ahogy a rendszert szidtad,
Kívántam a szádat,
Csak nekem add!
Ott vagyok, ahol a part szakad,
És minden ölelés a szívbe késdöfés.
Besokalok, mint egy vandál
Dán Juan a svéd asztalnál.
A kaput most sem zárom,
Pasitól nincs mit várnom.
Te vagy a legszebb álmom,
Lépni kell míg meg nem bánom.
A helyed vár az ágyon,
Szeretőt meddig játszom?
A sok a kedvenc számom,
Tudod, ugye egy nő több mint három?!
Ma kicsit hozzád bújtam (ye, ye!)
Ma kicsit megmozdultam
Ma kicsit maradtam még volna... (ye, ye!)
És nagyon jó lett volna,
De milyen jó lett volna... (ye, ye!)
Na szia!Mára ennyi volna!
Üdvözöljük!
Ön a hangpostását hívta.
Kérjük adja meg kódszámát,
Majd nyomja meg a kettőskereszt-gombot!
Önnek három új üzenete van.
A rögzítés időpontja...
Hahaha hazajönnél,
Még tudnánk miről beszélgetni,
Én nem haragszom rád.
Csak azért hívlak újra,
Tudom durva a "ki vagy rúgva",
de nagyon fájt...
Ó,ó hova rohantál?
Éjszaka azt mondtad maradnál.
Dönteni kell, dönteni hiába.
Három nő nem dőlhet egyetlen dugába!
A kaput most sem zárom...
Ma kicsit hozzád bújtam, (ye, ye!)
Ma kicsit nem mozdultam,
Ma kicsit úgy maradtam volna. (ye, ye!)
És nagyon jó lett volna!
De milyen jó lett volna! (ye, ye!)
Csak az a volna,
Ne lett volna!
A tönk meg a széle, és csönd.
A szív pedig döng és kisebesedik,
Ahogy a se-ki-se-be-figura végzetesedik.
Lélekszakadok,bujdokolok,
De nincs mit tenni ellenem.
Aki nincs velem én mindig azt szeretem.
Egy, két, há!
Ismertek engem!Küldjetek el,
Csak nekem ne kelljen!
3×
Ma kicsit hozzád bújtam, (ye, ye!)
Ma kicsit nem mozdultam,
Ma kicsit úgy maradtam volna (ye, ye!)
És nagyon jó lett volna!
De milyen jó lett volna! (ye, ye!)
Csak az a volna,
Ne lett volna!
Na gyere! Na gyere! Na gyere!
Jó lett volna!
Lépni kell míg meg nem bánom!
Na hello, hello édes!
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
