|
|
|
Ha egyszer látod,
Hogy az ajtón jönnek be,
Fogod a fejed, most melyiket engedd be?
Azt, aki játszik, a varázsigést, vagy azt a szemtelenül magas vitézt?
Nem látod, a fák alatt csücsül
A lakatos, aki bújt, aki nem, menekül.
Összehívja a vitézt, a játszót és a maradék égbe kiáltót.
És kérdeznék, hogy hol voltál mostanáig?
Táncodtól majd az egész vidék virágzik.
De én csak nézem a holnapot,
Kényelmes vagyok.
Föld hívja még egyszer, gyere, ugyanúgy ébressz fel.
Megjön a lakatos, kérdi, hogy mi van?
A nyomában loholnak boldogan,
Nem zár az ajtó és nem találom,
A kulcs meg valahol a zárt osztályon.
De ő csak néz, és csak néz engem bambán.
Minek ide zár, kulcsom sincs most már,
Ha az ajtó nyitva állna, az egész lakás most menne bálba.
