|
|
|
Egyszer volt, hol nem volt, egy barna kis leány
Eltévedt az úton s otthont nem talált.
Egy erdőben ébredt fel és csendesen sírdogált.
Ijesztő volt minden, a bokrok és a fák,
A sötétből a hangok a nevét suttogták,
De egyszer csak véletlen egy tündér rátalált.
Együtt jártak erdőt és mezőt,
És jött még sok új barát.
De éjjel féltek, mert akkor bújt elő,
Sok szörny, mutáns és boszorkány
Az üveg hegyen innen, az álmainkon túl,
Eltévedt egy kislány a sárkányok földjén.
A lába messze vinné, de a szíve visszahúz,
Hát hogy segítsek rajta a sárkányok földjén?
Meghívta a kislányt a nagy sárkánykirály.
Ajándékba néki egy országot kínált
Csupán egy életért, a barna lány szívéért
De a lány így szólt: "Sosem lesz az a kincs,
Hogy megcsaljam azt, aki voltam.
Inkább lennék bilincsek között,
Mint örökre lélekben rab!"
Az üveg hegyen innen, az álmainkon túl,
Eltévedt egy kislány a sárkányok földjén.
A lába messze vinné, de a szíve visszahúz,
Hát hogy segítsek rajta a sárkányok földjén?
Ugyanaz az érzés ébreszt fel,
Ugyanaz a monda altat el,
Ugyanaz a dallam szól bennem,
Ugyanaz az ember ért engem
Ugyanaz a szív, mi megdobban,
Ugyanaz a tűz, mi fellobban,
Ugyanaz a kép, mi megríkat,
Ugyanaz a dal, mi elringat.
Nézd 11 órától az ONLINE ünnepséget!
