|
|
|
Holdfény a tanúm,
mi minden éjjel hazakísér
Csak sanda gyanú,
hogy sokaknak fáj ez a klisé
Máshol szebb, máshol jobb,
de míg világ a világ
Itt vagyok itthon egy életen át
Beszívom az élet illatát
Az utca megette már száz cipőm
És tudom, hogy majd mindig visszavár
Amíg nem jön el egyszer az én időm
Van ami sohasem változik már
Sosem feledem, hogy ez az a hely
Ahova tartozom a Víztoronynál
Ismerős lesz minden panel
Dőlnek rám a házak,
mint viharban a fák
A lámpafények
végigjátsszákaz éjszakát
Ha lehunyom a szemem
úgyis hazatalálok
Itt vagyok itthon egy életen át
Holdfény a tanúm,
mi minden éjjel hazakísér
Csak sanda gyanú,
hogy sokaknak fáj ez a klisé
Máshol szebb, máshol jobb,
de míg világ a világ
Itt vagyok itthon egy életen át
Ahogy taposom a talajt magam alatt
Úgy a szemem előtt lévő tekintetek
Visszatükrözik, hogy a táj maga maradt
Kicsit megkopott már mégis megihletett
Amíg eszembe jut, mit adott ez az út
Addig pihenek egyet a padkáján
Egy másodperc csak míg feledem a bút
Aztán kelek, mint a város 6:00 táján
Dőlnek rám a házak,
mint viharban a fák
A lámpafények
végigjátsszák az éjszakát
Ha lehunyom a szemem
úgyis hazatalálok
Itt vagyok itthon egy életen át
Holdfény a tanúm,
mi minden éjjel hazakísér
Csak sanda gyanú,
hogy sokaknak fáj ez a klisé
Máshol szebb, máshol jobb,
de míg világ a világ
Itt vagyok itthon egy életen át
