|
|
|
Verze 1:
Közömbös világ mi bebörtönöz, múlandó szavak a sorok között.
Érezd, az érdek már rég az emberség helyére, jó mélyen beköltözött.
Ha bekötött szemmel járod az utad, a levesedbe lesz aki beleköpköd.
Én lefutom a távot akkor is ha a végén lehet, hogy majd beledöglök.
Ez egy ördögi kör, kitörölni a múlt képeit örökre már nem lehet.
Nem bízhatsz senkiben, aki melletted az is lehet már ott van ellened.
Ne engedd közel magadhoz azt, ki látta már benned az ellenfelet.
Az élet igazol mindenkit majd, hosszú a sor, de el nem felejt.
Ki nevet a végén? Ülünk a szakadék szélén, húz le a mélybe lét.
Tűrünk míg lehet, megkötve a kéz, a talpak alatt már rezeg a léc.
A pénz beszél, nézd meddig mész, megáll az ész, a penész
Eszi a lelketek, emberségből elvetélsz, ennyit érsz.
A szemekbe látom a tüskéket, miben hittünk rég a múlté.
Húzzuk a láncot magunk után, de a sors keze érzed visszahúz még.
Gyújtjuk a lángot, szálljon az átok rátok.. heey
Nyújtsd a kezed felém, ne félj, de a fajtád úgyis hamuba rántom. (barátom)
Refrén:
Pusztít a haszon, kihal az érték, csillagok hullanak le már a zséért.
Indul a cirkusz, dobják az érmét, nyomnák a valót de torzul az énkép. (2x)
Verze 2:
Görbe tükörkép, torz a világ, nem vonz ami vár kinn, idegen és
Ridegen körbevesz sok hideg tekintet, hirtelen rám jön az ideglelés.
A hitem kevés, a hitegetés kiölte belőlem, a szívverés
szapora, kapkodod a levegőt, lehull a lepel, látom a színészkedést.
Szürke hétköznapok, színezem őket, de kopnak a lapok.
Fals alakok koppannak nagyot, megy a játszma, mit adok-kapok-(adok).
Vakok a szemek, hatnak szerek, az eldobott szavakon taposok, még
az arcom simítja a nap, addig tőled a pokol tüze jobban ég.
Érzem zihál a lényed, de nem tapintottál a lényegre.
Véges a játékod, elfutnak a szálak, míg nekem itt pezseg a vérembe.
Nem véletlen, száll a hangom az éterbe, ébredj fel, mer
nem érem be azzal ha betakar a fény, elvakít a téveszme.
A nyomomba futnak az értetlenek, hátra nem nyújtok kezet ezek éretlenek.
Mennyit ér ez neked, mennyit érek neked, tisztán látom ha már az érdek vezet.
Éleztetek fegyvert mögöttem. Hol vagytok? Mind elvéreztetek.
Nem kérdeztetek, nem kérdeztelek, de a flow-m így is végzett veled.
Refrén:
Pusztít a haszon, kihal az érték, csillagok hullanak le már a zséért
Indul a cirkusz, dobják az érmét, nyomnák a valót de torzul az énkép.
Pusztít a haszon, kihal az érték, csillagok hullanak le már a zséért
Indul a cirkusz, dobják az érmét, nyomnák a valót de torzul az énkép.
Falusi Mariann és Lang Györgyi közreműködésével együtt megjelent Kulka János dala egyben a hamarosan debütáló ’Pálmaszív’ kiadványának második előfutára. A „20 éves tea” egy meghitt videó etűd kíséretében érkezik.
Kulka János színművész személyes hangvételű, ’Pálmaszív’ című, október 7-én megjelenő lemezéről hallható a következő felvezető szerzemény, amely igazán jól dukál a hirtelen jött szeptemberi hideghez és az induló teázós időszakhoz.
Tariska Szabolcs szövegíró múltba merengő-révedező, hangulatos éjszakai szövegéhez Tövisházi Ambrus az ötvenes-hatvanas éveket és a doowop zenei stílust megidéző zenéje társul. A színész egy éjjeli látogatásról énekel, miközben egy füstös cumbiát hallgat - utóbbi egy kolumbiai tánczene megnevezése.
A téma és a zeneszám érdekessége, hogy
a címben szereplő, forró nedű valóban létezik, és a szerzők is nagy rajongói a földes aromájú, kínai öreg teáknak, melyeket a fogyasztás előtt lepréselve évekre földbe ásnak - innen származik a szövegben szereplő húsz év.
A steel gitár által hawaii hangulatot idéző sanzonban pár sor erejéig János személyes jó barátai, Lang Györgyi és Falusi Mariann is beszállt
a hármast márciusban egy Kongresszusi Központban megtartott megindító koncerten láthattuk legutoljára élőben, most pedig a „20 éves tea” felvételében is visszaköszönnek.
Fotók: Kulka János/Magneoton hivatalos
