|
|
|
Rövid nappalok, hosszú éjjelek.
Érzem, hogy a szavak ilyenkor bennem felélednek.
Remeg a papír, reszket a tollam.
Egy újabb történet, mi rólam szól ma, vagy holnap.
Intek minden búnak, elszáll minden gond.
Ha a zene a lelkembe mászik,
halld meg, hogy mit mond.
Őszinte minden sora, elvisz mindenhova.
Hol boldog voltam s hol a szívem darabokba.
Nem hiszek darabokba, nem hiszek szerepekbe.
Abba hiszek, ki vagyok, azt mutatom a szemetekbe.
Nem hiszek a lapokba, nem hiszek a szerekbe.
Tisztán látom a világot, így mindig tudom merre.
Volt, hogy haldoklott a tűz,
de nem adtam fel, látod, az új dalom mellett ülsz.
Van, ki feladja, de van, ki az álmokért küzd.
Van, ki értékeli, ha a tömegből kitűnsz.
Őrzöm a lángot, még élek, a zene a szívemben él
Éled minden dallamon a szó, a rímek tengerén
Őrzöm a lángot, még élek, a zene a szívemben él
Éled minden dallamon a szó, a rímek tengerén
Minden dallam a szívembe újra éled.
Feketéből színesbe borult újra a lélek.
Megtaláltam az utam, miről már le nem térek.
Vissza már nem nézek, tovaszáll a szélnek
az ének, mi sok fájdalmat hozott.
Intek a múltnak, magam mögé csak fátylakat dobok.
Álmokat kergetek, még a szívem dalolva dobog,
dalolva dobog... dalolva dobog.
Őrzöm még, őrzöm még, őrzöm még a lángot.
Őrzöm még, őrzöm még a szívemben él, a szívemben él.
Őrzöm még, őrzöm még, őrzöm még a lángot.
Őrzöm még, őrzöm még a szívemben él, a szívemben él.
Őrzöm a lángot, még élek, a zene a szívemben él
Éled minden dallamon a szó, a rímek tengerén
Őrzöm a lángot, még élek, a zene a szívemben él
Éled minden dallamon a szó, a rímek tengerén
Őrzöm a lángot,
Őrzöm a lángot a rímek tengerén.
Őrzöm a lángot még...
Őrzöm a lángot még...
Schoblocher Barbaráék feltöltötték jó energiákkal a Park közönségét
A 2011 őszén alakult Blahalouisiana Székesfehérvárról indult. Akkor beat-rock/pop-soul zenekarként aposztrofálta magát. A csapat azonban a tavaly megjelent Sötét Villám című lemez után napjainkban már egy, az eddiginél jóval színesebb zenei világba kalauzol. Az Amore (de nem veled) című szerzeménnyel a Blahalouisiana a közelmúltban le is leplezte az új érát.
A Parkban július 17-én tartott fellépésen a már ismert számokon kívül újdonságok is várták a rajongókat: a Blahalouisiana júliusig ugyanis több új dal megjelenését tervezi, melyeknek előszele már a budapesti koncerten is érzékelhető volt. Az estét Molnár Tamás nyitotta a Blahalouisiana előtt.
Blahalouisiana-dalszövegek itt.
Az este főszereplője a Blahalouisiana, és énekesnője, Schoblocher Barbara nem arról ismert, hogy megbújik a sarokban. A frontember öltözködése, karakteres hangszíne, hangjának intenzitása és dalszövegeinek tartalma mind megköveteli a maximális figyelmet. Mindemellett Barbara igazán kellemes jelenség a személyisége szempontjából is: a közönséggel együtt lélegezve vezette végig a koncertet, jóleső együtt-rezgéseket generálva.
A már a friss sajtófotókon is egészen üde stílust magára öltött formáció a közelmúltban megjelent Amore (de nem veled) című, az új érát előrevetítő dala mellett a koncert dallistájában a legnagyobb favoritok is helyet kaptak: a Túl távol, elég közel, a Szeressetek, a Faliórák vagy a Testemnek ha engedem.
Mi is az a friss éra, amellyel beharangozták a fővárosi koncertet?
Innen szép a győzelem, Ahol összeér összeér, Éllek túl, Ott van a nap, Nem ereszt – ilyen nótákkal is pakolta tele az estét a Blahalouisiana. Barbi párja, Apey (azaz Áron András, akivel több formációban is együtt zenélnek — így az Áron András & The Black Circle Orchestra-ban is) mély hatással van az énekesnő stílusára. Áron András igazi multi-instrumentalista multitálentum, aki a metalos gyökerei ellenére otthonosan mozog többek között a country világában is. Ebben pedig Barbi is remekül működik, s egyúttal finoman, jó érzékkel be is építi a stílus elemeit saját formációjába.
Mára a konga, a szaxofon, a földszínek alkalmazása, a béke és a szeretet hangsúlyozása, hippi-életérzés mind komfortosan vibrál a Blahalouisiana dalaival.
Beat, rock, kultúrház, háttérfüggöny és táncdalfesztivál
A látvány – Beatles-koncertek és a hetvenes éveket idéző, művelődési házas diszkók archív képkockáival, valamint a színpadon háttérként alkalmazott, szintén a kultúrház-érzetet keltő, finoman megvilágított drapériákkal egészült ki. Mindez a táncdalfesztiválok korszakába repített vissza. A beat és a rock volt a főszereplő. Több volt a félháznál a Parkban, a zenekar pedig láthatóan lazán, könnyedén létezett a színpadon. Élvezték azt a felhőtlen vibe-ot, amit ez az új irány hozzád a koncerthez.
Ez az összhatás a korábbi, Kovács Kati-Schoblocher Barbi duettet is megidézte.
Ha érdekel, milyen volt a látvány és az érzések a Parkban, nézd meg ezt a videót a korábbi duettről. Remekül leírja a fővárosi Blahalouisiana-koncert hangulatát.
A Faliórák annyira csúcsra járatta az érzelmeket, hogy Barbi sírva fakadt
– Bármennyire szeretek szerelmes lenni, a mai koncert érzése annál sokkal jobb
– fogalmazott az énekesnő.
A Vaksötét ezt követően akusztikus verzióban hangzott el és adott némi nyugvópontot az estének, hogy aztán a Kedvenc naplementém ismét felrázza a közönséget. A Szeressetek pedig tovább kontrázta a hangulatot.
Az estét az új sláger, az Amore zárta: temperamentumos, olaszos életérzést hagyva maga után.
– Vigyétek el ezt a sok pozitív energiát oda, ahol a legnagyobb szükség van rá. Meg tudjuk menteni a világot, elegen vagyunk itt és most ehhez
– tette hozzá Barbi.
Fotók: Blahalouisiana
