|
|
|
| Előadó: | Katona Klári |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Milyen messze is van tőlem már a város
Ahol ifjúságom eltöltöttem én
Az a táj ma már az álmokkal határos
Azaz első csók, már úgysem lesz enyém
A sok régi lomb közt elsárgult a fénykép
Akár ősz felé a vén levél a fán
De a csókjaid a léptem elkísérték
Te is próbálj néha emlékezni rám!
Ha szól az estharang, ott jársz e még a téren
Hol oly sok boldog órát töltöttél velem
Egy dátum fel van írva mindkettőnk szívében
Ne szégyelld azt a délutánt, nem szégyellem én sem!
Vajon áll e még a bús akác a dombon?
Onnan végtelennek tűnt a láthatár
És az ócska padtól ketté vágta gondom
Arany ollóval a pajkos napsugár!
Hogyan vélekednek a régi barátok?
Ha tán emlegetnek még egyáltalán
Az ég ott sem kékebb mint ahol ma járok
Színes emlékeim festik át csupán
Ha szól az estharang, mondd jársz e még a téren
Hol oly sok boldog órát töltöttél velem
Sok minden összejön egy ember életében
De azt a régi délutánt , nem feledem még sem!
Milyen furcsa érzés távol lenni tőled
Ehhez hozzászokni nem volt még erőm
Közös ismerősök hoznak hírt felőled
s közben arcom nézik egyre kérdezőn!
Ma már nincsenek a földön távolságok
Ma az álmaink után röpít a gép
Tudom visszavár a rég nem látott város
Tudom nemsokára indulok feléd!
És szól az estharang és ott állsz majd a téren
Hol oly sok boldog órát töltöttél velem
Én újra átkarollak éppen úgy mint régen
És újra együtt indulunk – a régi szép idők nyomán
Megújult boldogság utána hűvös nyár esti szélben
TUDÓSÍTÁS
Ahogyan arról korábban beszámoltunk, a Honeybeast egészen különleges utazásra hívta a közönséget tavaly novemberben. Most pedig a Budapest Park színpadán is életre kelt a minden érzékszervünket kényeztető univerzum.
A zenekartól nem áll távol a kísérletezés: ősszel egy nagylemezzel jelentkeztek, melynek dalai egyszerre felismerhetők, mégis kicsit mások.
A szimfonikusokkal, kortárs balett-tel és Ráskó Eszter stand-uppal színesített színháztermes turnék után, a Honeybeast megint egyedülálló produkcióval lépett színpadra. A korábbi állomásokon már bizonyított – és a Művészetek Palotájában teltházzal zajlott – különleges koncert a Parkban sem okozott különösebb csalódást.
– Egyfajta megújulásban vagyunk. Az album tele van érdekességekkel, olyan dalokkal, melyekben kiléptünk a komfortzónánkból, de szerepel rajta régi munkánk teljesen újragondolva is. Izgalmas, sokszínű anyag, amin nagyon nagy örömmel dolgoztunk – fogalmazott Bencsik-Kovács Zoli, a zenekar dalszerző-szövegírója és gitárosa.
– A kitalált látvány-koncepciónk szerint, a színpad teljes hátsó részét, félkörívben (közel 180 fokban) kitöltő, nagy pixelszámú ledfalat építünk, olyan 3D-s hatást teremtve, amelynek mi, a színpadon zenélő zenekar is részei vagyunk, olyan valós és képzeletbeli helyszíneket megjelenítve, amelyek a Honeybeast dalokban tűnnek föl – mesélte a koncertről Tarján Zsófi – aki nemcsak hangja, de grafikusként, művészeti vezetője is a zenekarnak.
A Legnagyobb hős az Így játszom és a többi jól ismert Honeybeast dal szereplői, akiknek magányaikban, szerelmeikben, félelmeikben és örömeikben oly gyakran magunkra ismerünk, most életre keltek. A közel kétórás koncerten csodás helyszínekre vittek, ahol közös élményeink univerzumait járhattuk körbe, a római Colosseumtól az erdélyi viskóig, Portugáliától egészen az Androméda-köd spirálgalaxisáig.
S hogy milyen volt a Parkos koncert?
Egészen megdöbbentett, hogy Tarján Zsófival is előfordul, hogy félrecsúsznak a hangok. És megesik, hogy nincs szinkronban az ének a zenével. Úgy tűnt, mintha Zsófi túlságosan is akarta volna, hogy jó legyen. Hogyne akarta volna: a tizedik Budapest Parkos koncert volt a Honeybeast életében, ráadásul a Cinematrip valóban különleges látványvilággal spékelte meg az estét. Erre szükség is volt, mert a vizuál igazán felturbózta hangulatot, de a dalok így is csak a koncert második felétől kezdtek igazán működni. Van az úgy, hogy valaki nagyon tökéleteset akar és ettől erőltetetté válik. Picit most is ez volt érzékelhető.
Talán több lazasággal és könnyedséggel nem csúszott vagy épp csuklott volna el az énekesnő hangja. Hasznos volt, hogy a dalok jelentős részénél a zenekar feliratozta a szöveget, mert ha valaki nem tartozik a hardcore Honeybeast-fanok közé, gyakorta nem érthette azt tisztán.
Az atmoszféra, amelyet a zenekar teremt és az az üzenet-halmaz, amelyet a szövegekben hordoz, ellentmond minden hurráoptimista magyar formációnak.
A Honeybeast szeret kísérletezni. És még így is abszolút hitelesen közvetíti a maga egységes és szilárd világképét, ezzel együtt pedig azt a gyakorta keserédes attitűdöt, amely szintén a zenekar sajátja.
Nézz bele a koncertbe itt.
Az előzenekar a The Roving Chess Club volt.
Fotók: Budapest Park
