|
|
|
(Kristóf Mari)
Nem hozol több rózsát
Nem szánsz rám több órát
(Munkácsi Sándor))
Nincs számomra mondanivalód
Mikor este, végül mégis hazatérsz
(Kristóf Mari)
Nem így volt ez rég
Még remegett az ajkad, forró volt a csókod
Vágyad teljesül, késő már...
(Munkácsi Sándor)
Hamar elfordulsz, hamar rám untál
(Kristóf Mari)
Ó ez a lázas ölelés,
A láz hol van már...
És nem hozol több rózsát,
Soha már...
(Munkácsi Sándor)
Azelőtt az élet,
Csak én lehettem néked
És most a régi ígéretek
Mint a falevelek, rólad lehullanak...
(Kristóf Mari)
Mondd, miért tanultam tőled, a mosolyt és a könnyet?
(Munkácsi Sándor)
A csókot, a bűnt, tőled tanultam én!
(Kristóf Mari)
Akkor miért hittem én, miért vállaltam el?
(Munkácsi Sándor)
Ha most arra tanítasz, hogy búcsúzni fáj
(Kristóf Mari)
Ha most arra tanítasz, hogy búcsúzni fáj
(Együtt)
Hogy búcsúzni fáj
(Kristóf Mari)
Nem hozol több rózsát soha már!
(Együtt)
És most arra tanítasz, hogy búcsúzni fáj!
(Munkácsi Sándor)
Mert nem szánsz rám több órát...
(Kristóf Mari)
Nem dúdolsz több nótát...
(Együtt)
Nem hozol több rózsát soha már!
