|
|
|
Minden ami jó, tőled kaptam én
De aztán mindent visszavettél, játszva, könnyedén
Így lettél életemben, mindaz, mi érthetetlen
Nagyon fáj, hogy nem vagy már enyém
Nincs már nevetés
Nincsenek csodák
Elvitted szemed barna fényét
Elvitted a szád
Én néztelek csak csöndben
Így tettél engem tönkre
Mégsem tudok haragudni rád
Miért kék az ég, ha a szív csupa bánat
Ha élni nehéz, s a mi szép az is fáj?
Hova tűnt az a fény, ami várt egyszer nálad,
Ha te nem vagy enyém,..
Boldog nem leszek én, soha már...
Tőled kaptam én, mindent ami jó
De aztán mindent visszavettél, hazug lett a szó
Így senkit nem szerettem, visszhangzik még szívemben,
Ami vissza nem fordítható...
Céltalan a perc, oly üres a világ
Akárhol járok, téged látlak könnyeimen át
Fáj bennem, hogyha itt vagy,
S még jobban, hogyha nem vagy
Mégsem tudok haragudni rád!
Miért kék az ég, ha a szív csupa bánat
Ha élni nehéz, s a mi szép az is fáj?
Hova tűnt az a fény, ami várt egyszer nálad,
Ha te nem vagy enyém,..
Boldog nem leszek én,..
Miért kék az ég, ha a szív csupa bánat
Ha élni nehéz, s a mi szép az is fáj?
Hova tűnt az a fény, ami várt egyszer nálad,
Ha te nem vagy enyém...
Boldog nem leszek én, soha már, soha már...
