|
|
|
Mindenkitől félek, féltelek
Nyugtalan napok után könnyes éjjelek
Örökös kérdőjel az élet...
Tudom azt, hogy más is vár reád
Tudom, az ő csókjáért épp úgy ég a szám
Tudom, hogy elrabolhat téged...
Úgy múlnak el az álmok
Mint virágok egy bús mezőn
Mi lesz velem, én csak várom
Harcolni, már nincs erőm
Ő vagy én
Ezt el kell döntened ma még
Ő vagy én
Melyikünk legyen a tiéd
Ö vagy én
Tudom, túl magas az ár
A boldogságunk
Ó vagy én
Ez így már nem mehet tovább
Ő vagy én
Hármunknak szűk ez a világ
Ő vagy én
Ki lesz, kit elküldesz a végén?
Ő vagy én?
Aki szeret, annak minden fáj
Engem már nem bűvöl egy fényben tűnő táj
Én már a szépségtől is félek
Teneked az új, az izgató
Miatta eldobod a biztos régi jót
Nem tudlak visszafogni téged...
Úgy múlnak el az álmok
Mint virágok egy bús mezőn
Mi lesz velem, én csak várom
Harcolni, már nincs erőm
Ő vagy én
Ezt el kell döntened ma még
Ő vagy én
Melyikünk legyen a tiéd
Ö vagy én
Tudom, túl magas az ár
A boldogságunk
Ó vagy én
Ez így már nem mehet tovább
Ő vagy én
Hármunknak szűk ez a világ
Ő vagy én
Ki lesz, kit elküldesz a végén?
Ő vagy én?
