|
|
|
| Előadó: | Mr. Busta |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Busta:
Ha már mindegy lett ez a téma megy
Hogy az életet leszarják a gyerekek
Leszarják, mert a képek az elsők
Nem a csajokról szedik le a felsőt
Nekem mindegy de neked is legyen az
Mert ha úgy akarom lefagy majd a képedről a grimasz
Kamu celebeket basszák a trollok
10 évvel ezelőtt már ültem a trónon
Szarok rá, hogy nem vagyok szimpi
De működik a zenémben a West Coast szinti
A humorom a régi ezért játszom a hülyét
Tudom, hogy a blokkotok, fekete vidék
A kosztól, meg a sokféle rossztól
Mindegyik rapkurva szerelmeset posztol
Ez az életem nekem ne dumálj
Hogyha túlélem nekem szalutálj
2x Refrén:
A zenémben megvan minden (hidd el)
De semmit nem adnak ingyen (hidd el)
Nem hordtad sosem az ingem (hidd el)
Hogy nem vagytok ezen a szinten (hidd el)
Fura Csé:
Ti csak lestek a mesterre, ez technik
Itt van a RapFather na meg a best RapKid
A szám fegyver, kezdhetsz reszketni
Mikor sorból egy szótárral szedlek ki
Mélyreható, mint Norvégia fjordjai
Mögöttünk állnak az egész megye lordjai
A felfogás El Salvador oldali
Mert egy beteg állat vagyok, mint Salvador Dalí
A csajoknak bika, az anyámnak Csabika
A hallgatóimnak a magyar rap legnagyobbika
Lettem mára, tépő szállj rá a szájra
Te rája, mielőtt a lépőm járna rá, ha
Azt kérdezed, hogy vagyok, köszi remekül
Csak előre figyelek, pont mint aki menekül
De stabilan, többé nem nézek hátra
Csak menetelek bátran elfogadtam ami van
2x Refrén
Busta:
Nem vágytam másra, csak legyek amíg lehet
Szeretek csapni egy csapásra két legyet
Nem érdekeltek a szerek
Mert a szeret a zenében van nekem ez van
Soha nem megyek vagy amikor kell mert g*ci vagyok
Hidd el bármire képes a Miszter
Szarok én a szátokba ez a mottóm
Mindig ez a vége buktok a lottón
Találgattok hogy baszom e a csajodat
Hogy leszoptátok-e régen a faszomat
Ez a pálya itt nincsen már olyan hogy barát
A szarom is 24 karát
Hozzátok képest már süket is lehetek
mert mindegyik lemezem le viszi a fejedet
Tatabánya ego ez a blokkom ahol lakom
Fura Csabi Busta Zsé fent a toppon
2x Refrén
Schoblocher Barbaráék feltöltötték jó energiákkal a Park közönségét
A 2011 őszén alakult Blahalouisiana Székesfehérvárról indult. Akkor beat-rock/pop-soul zenekarként aposztrofálta magát. A csapat azonban a tavaly megjelent Sötét Villám című lemez után napjainkban már egy, az eddiginél jóval színesebb zenei világba kalauzol. Az Amore (de nem veled) című szerzeménnyel a Blahalouisiana a közelmúltban le is leplezte az új érát.
A Parkban július 17-én tartott fellépésen a már ismert számokon kívül újdonságok is várták a rajongókat: a Blahalouisiana júliusig ugyanis több új dal megjelenését tervezi, melyeknek előszele már a budapesti koncerten is érzékelhető volt. Az estét Molnár Tamás nyitotta a Blahalouisiana előtt.
Blahalouisiana-dalszövegek itt.
Az este főszereplője a Blahalouisiana, és énekesnője, Schoblocher Barbara nem arról ismert, hogy megbújik a sarokban. A frontember öltözködése, karakteres hangszíne, hangjának intenzitása és dalszövegeinek tartalma mind megköveteli a maximális figyelmet. Mindemellett Barbara igazán kellemes jelenség a személyisége szempontjából is: a közönséggel együtt lélegezve vezette végig a koncertet, jóleső együtt-rezgéseket generálva.
A már a friss sajtófotókon is egészen üde stílust magára öltött formáció a közelmúltban megjelent Amore (de nem veled) című, az új érát előrevetítő dala mellett a koncert dallistájában a legnagyobb favoritok is helyet kaptak: a Túl távol, elég közel, a Szeressetek, a Faliórák vagy a Testemnek ha engedem.
Mi is az a friss éra, amellyel beharangozták a fővárosi koncertet?
Innen szép a győzelem, Ahol összeér összeér, Éllek túl, Ott van a nap, Nem ereszt – ilyen nótákkal is pakolta tele az estét a Blahalouisiana. Barbi párja, Apey (azaz Áron András, akivel több formációban is együtt zenélnek — így az Áron András & The Black Circle Orchestra-ban is) mély hatással van az énekesnő stílusára. Áron András igazi multi-instrumentalista multitálentum, aki a metalos gyökerei ellenére otthonosan mozog többek között a country világában is. Ebben pedig Barbi is remekül működik, s egyúttal finoman, jó érzékkel be is építi a stílus elemeit saját formációjába.
Mára a konga, a szaxofon, a földszínek alkalmazása, a béke és a szeretet hangsúlyozása, hippi-életérzés mind komfortosan vibrál a Blahalouisiana dalaival.
Beat, rock, kultúrház, háttérfüggöny és táncdalfesztivál
A látvány – Beatles-koncertek és a hetvenes éveket idéző, művelődési házas diszkók archív képkockáival, valamint a színpadon háttérként alkalmazott, szintén a kultúrház-érzetet keltő, finoman megvilágított drapériákkal egészült ki. Mindez a táncdalfesztiválok korszakába repített vissza. A beat és a rock volt a főszereplő. Több volt a félháznál a Parkban, a zenekar pedig láthatóan lazán, könnyedén létezett a színpadon. Élvezték azt a felhőtlen vibe-ot, amit ez az új irány hozzád a koncerthez.
Ez az összhatás a korábbi, Kovács Kati-Schoblocher Barbi duettet is megidézte.
Ha érdekel, milyen volt a látvány és az érzések a Parkban, nézd meg ezt a videót a korábbi duettről. Remekül leírja a fővárosi Blahalouisiana-koncert hangulatát.
A Faliórák annyira csúcsra járatta az érzelmeket, hogy Barbi sírva fakadt
– Bármennyire szeretek szerelmes lenni, a mai koncert érzése annál sokkal jobb
– fogalmazott az énekesnő.
A Vaksötét ezt követően akusztikus verzióban hangzott el és adott némi nyugvópontot az estének, hogy aztán a Kedvenc naplementém ismét felrázza a közönséget. A Szeressetek pedig tovább kontrázta a hangulatot.
Az estét az új sláger, az Amore zárta: temperamentumos, olaszos életérzést hagyva maga után.
– Vigyétek el ezt a sok pozitív energiát oda, ahol a legnagyobb szükség van rá. Meg tudjuk menteni a világot, elegen vagyunk itt és most ehhez
– tette hozzá Barbi.
Fotók: Blahalouisiana
