|
|
|
Kecskeméti gyerek vagyok, Kecskeméten születtem,
Kis koromtól nagy koromig benne fölnevelődtem.
Kilenc zsandár kísér engem a kecskeméti főutcán,
Még akkor is betekintek a kisangyalom ablakán.
Éppen akkor, éppen akkor vetette be az ágyát,
Rozmaringgal, rozmaringgal söpörte a szobáját.
Még akkor is utánam szól: barna legény, gyere be!
Adj egy csókot, egy utolsót kacsintsál a szemembe!
Nem mehetek kedves rózsám, mert be vagyok sorozva,
A budapesti nagy kaszárnya nyitva van a számomra.
Felszántatom, felszántatom, a kecskeméti főutcát,
Vetek bele, vetek bele, piros pünkösdi rózsát.
Ha az a föld, a fekete föld, piros rózsát teremne,
Minden szőke, barna kislány, csak engemet szeretne.
Segíts Te is egy kitöltéssel!
