|
|
|
| Előadó: | Nyeső Mari |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Nyeső Mária |
|
Nyeső Mária |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Mondták már nekem oly sokan:
nem jó, hogy a színpadon
mindig a székemen ülök,
kitakar engem a mikrofon.
Sajnos nem tudok,
sajnos nem tudok,
sajnos nem tudok
táncolni! Ó, nem tudok, jaj!
Mondta az image-tervezőm:
nem tervez rám ruhát,
mert – ó! – a közönség nem lát
semmi mást, csak mindig a gitárt.
Sajnos nem tudok,
sajnos nem tudok,
sajnos nem tudok
táncolni! Ó, nem tudok, jaj!
Mondta a fotográfusom:
nem csinál több képet,
mert minden képemen
csak tátogok éppen.
Í!
Ó!
Ááá!
Úú!
Mert sajnos nem tudok,
sajnos nem tudok,
sajnos nem tudok
táncolni!
Mondta a managerem, hogy
nem csinál belőlem nagy sztárt,
csak hogyha felkerestem majd
Bélát, a tánctanárt.
Béla!
Ó, segíts Béla,
hogy ne legyek béna!
Ó, segíts Béla! Ó, segíts Béla!
Béla mindig oly elegáns, rajta fényes, fekete lakkcipő.
Átlibeg a színpadon és lengedez a csípő.
Kis fekete tweed-zakó, élire vasalt kék nadrág,
mellénye zsebéből – ó! – kilóg mindig az óralánc!
Béla!
Ó, segíts Béla,
hogy ne legyek béna!
Ó, segíts Béla! Ó, segíts Béla!
„Kezdjük néhány egyszerűbb kis tánclépéssel, Drága!
Előre egyet, jobbra, balra, azután meg hátra!”
Azt hiszem, ez menni fog...szóval előre-hátra, jobbra-balra...
Ó, milyen ruganyos a parketta! Ja, ez a Bélának a lába...
Béla!
Bocsika, Béla!
…
Tudom béna vagyok, nagyon béna.
Béla!
Ó, segíts Béla,
hogy ne legyek béna!
Ó, segíts Béla! Ó, segíts Béla!
Könnyebb a ritmus, majd ha egy kis zene szól!
Nyikorog a szekrényajtó és bekapcsol a gramofon...
(...és fecsendül az „Ily édes, forró dallam...” kezdetű világsláger az 50-es évekből,
amelyet Nyeső Mari komponált.)
Béla!
Ez tök jó!
Én táncolok!
Imádok táncolni!
Béla most magához szorít
– oly forró az ölelés –
aztán ellök hirtelen
és jöhet – ó! – a repülés...
Az asztal, meg a székek...
...
feldől minden, amihez érek...
...
Béla!
Segíts fel, Béla!
...
Köszi!
Nincs semmi baj, a ritmusérzék itt van a kezemben,
édes kicsike metronómom ketyeg mindig a fejemben.
Könnyebb a ritmus, hogyha a gitáromon játszom,
mer' a zenészek – tudod – zenélnek és a közönség meg táncol.
És táncol a kisujjam!
És közben a hangommal szteppelek!
Tap tibitibi tiptap tiptap tibitapp.
Tibitibi tibitap tiptap tibitapp.
Tap tibidibi tibidibi tiptap tibidipp.
Tibidipp tibidipp. Hopp! Hopp!
Je-e! Óó!
Jeeee, jeeee
je je!
Húuú! Húuú! Húuú!
Plámm!
Pilim plámm!
A Túl mélyebb, súlyosabb felhangja után a Veskó jóval könnyedebb, vidámabb hangulatot hoz: egy egykori Wesselényi utcai lakás világát idézi meg, amely legendás buliközpontként üzemelt.
Kétszáz házibuli egy éve alatt? Inspiráló közeg volt
- Egy év alatt nagyjából kétszáz házibuli volt. A fél város tudta a kapukódomat, és egy idő után már nem is kellett hívni senkit. Jöttek maguktól. Imádtam. De annak is örülök, hogy a csúcson abbahagytuk. Annak meg pláne, hogy túléltük - mesélte Agócs Márton a Wesselényi utcai lakásról.
A Veskó megszületése is hasonlóan spontán volt, mint maga a korszak, amit megidéz: egy születésnapi hétvégén, Pécsen pattant ki belőlük az ötlet.
- A Veskó refrénje volt az egyik vázlat, és ez annyira megtetszett Bakának – leginkább azért, mert vidám –, hogy reggelre dal lett belőle. A szöveg, a zene, a szerkezet pár óra alatt kigurult. Tényleg igazi ajándék - fogalmazott a zenész.
A dal refrénjének kulcsa egyszerű, de őszinte
- Szeretlek! Mármint ennyit jelent a refrén. A kísérlet lényege az volt, hogy le lehet-e írni ezt a mondatot nem, vagy legalább kevésbé közhelyesen egy dalszövegben. Remélem, sikerült! - fűzte hozzá Agócs Márton.
A dalt itt tudod meghallgatni.
A Veskó klipje a Dugattyúsban forgott egy éjszakán és egy délelőttön át
Stílszerűen ott, ahol a zenekarhoz és a dalhoz méltó módon csak egyetlen koncepció uralkodhatott: buli, bulizás. A dal és a klip a zenekar hamarosan megjelenő nagylemezének újabb előfutára, amelyet december 6-án az Akvárium Klubban mutat be élőben az Artúr Rambo.
