|
|
|
| Előadó: | Nyeső Mari |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Nyeső Mária |
|
Nyeső Mária |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Mondták már nekem oly sokan:
nem jó, hogy a színpadon
mindig a székemen ülök,
kitakar engem a mikrofon.
Sajnos nem tudok,
sajnos nem tudok,
sajnos nem tudok
táncolni! Ó, nem tudok, jaj!
Mondta az image-tervezőm:
nem tervez rám ruhát,
mert – ó! – a közönség nem lát
semmi mást, csak mindig a gitárt.
Sajnos nem tudok,
sajnos nem tudok,
sajnos nem tudok
táncolni! Ó, nem tudok, jaj!
Mondta a fotográfusom:
nem csinál több képet,
mert minden képemen
csak tátogok éppen.
Í!
Ó!
Ááá!
Úú!
Mert sajnos nem tudok,
sajnos nem tudok,
sajnos nem tudok
táncolni!
Mondta a managerem, hogy
nem csinál belőlem nagy sztárt,
csak hogyha felkerestem majd
Bélát, a tánctanárt.
Béla!
Ó, segíts Béla,
hogy ne legyek béna!
Ó, segíts Béla! Ó, segíts Béla!
Béla mindig oly elegáns, rajta fényes, fekete lakkcipő.
Átlibeg a színpadon és lengedez a csípő.
Kis fekete tweed-zakó, élire vasalt kék nadrág,
mellénye zsebéből – ó! – kilóg mindig az óralánc!
Béla!
Ó, segíts Béla,
hogy ne legyek béna!
Ó, segíts Béla! Ó, segíts Béla!
„Kezdjük néhány egyszerűbb kis tánclépéssel, Drága!
Előre egyet, jobbra, balra, azután meg hátra!”
Azt hiszem, ez menni fog...szóval előre-hátra, jobbra-balra...
Ó, milyen ruganyos a parketta! Ja, ez a Bélának a lába...
Béla!
Bocsika, Béla!
…
Tudom béna vagyok, nagyon béna.
Béla!
Ó, segíts Béla,
hogy ne legyek béna!
Ó, segíts Béla! Ó, segíts Béla!
Könnyebb a ritmus, majd ha egy kis zene szól!
Nyikorog a szekrényajtó és bekapcsol a gramofon...
(...és fecsendül az „Ily édes, forró dallam...” kezdetű világsláger az 50-es évekből,
amelyet Nyeső Mari komponált.)
Béla!
Ez tök jó!
Én táncolok!
Imádok táncolni!
Béla most magához szorít
– oly forró az ölelés –
aztán ellök hirtelen
és jöhet – ó! – a repülés...
Az asztal, meg a székek...
...
feldől minden, amihez érek...
...
Béla!
Segíts fel, Béla!
...
Köszi!
Nincs semmi baj, a ritmusérzék itt van a kezemben,
édes kicsike metronómom ketyeg mindig a fejemben.
Könnyebb a ritmus, hogyha a gitáromon játszom,
mer' a zenészek – tudod – zenélnek és a közönség meg táncol.
És táncol a kisujjam!
És közben a hangommal szteppelek!
Tap tibitibi tiptap tiptap tibitapp.
Tibitibi tibitap tiptap tibitapp.
Tap tibidibi tibidibi tiptap tibidipp.
Tibidipp tibidipp. Hopp! Hopp!
Je-e! Óó!
Jeeee, jeeee
je je!
Húuú! Húuú! Húuú!
Plámm!
Pilim plámm!
"Úgy érzem, egy életem van, nem leszek félember
mer’ bent izzik a szabadság a véremben"
Nyolcszámos lemezzel jelentkezik májusi tripla Aréna-koncertje előtt Magyarország legnépszerűbb előadója. A skatulya I. című lemezről a mariana.árok már túlszárnyalta a 2,5 milliós megtekintést YouTube-on, a cipoe pedig szintén hasít: 1,6 millió megtekintésnél jár. Ezekhez érkezik most hat további dal.
A dalszerző-előadó így mesél a lemezről: „Korábban mindig próbáltam előre összeírni, megtervezni minden dalt, aszerint haladni az alkotómunkával, ahogyan a fejemben egy album összeállt. Viszont a zenekészítési folyamat ennek a szöges ellentéte. Megannyi ilyen tapasztalat után biztosra mondom, hogy a legjobb hangulatok, illetve a legértékesebb gondolatok és dallamok mindig akkor érkeznek, amikor nincs előre felvázolva, hogy vajon milyen lesz a teljes egész.
A skatulya I. című lemezen Azahriah új területekre lép. Ő maga így fogalmaz: „A skatulya albumsorozattal igyekszem a legkísérletezőbb, legszélsőségesebb hangzásokat próbálgatni, aztán a legjobbakat leválogatom, s végül egy összefüggő sztorivá igyekszem formálni a lemezen.” S hogy a kísérletezést mennyire komolyan veszi, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a tartarosz című dal – ami egy metálszám. Hasonlóra – hogy egy, a karrierje csúcsán járó popsztár metáldallal rukkoljon elő – még a nemzetközi színtéren se nagyon akad példa. De hát ő maga énekli: izzik a szabadság a vérében.
A visualizerekben a mariana.árok klipjének különös, enigmatikus látványvilága köszön vissza (Emil Goodman munkái), a szövegek pedig a carpe diemtől a világvége-flessig igen széles skálán mozognak. Egy biztos: úgy lángol, hogy még a tenger mélyén se lehet kioltani.
Fotó: Azahriah
