|
|
|
(Vendégek):
Micsoda kincs! Egy fenomén.
Csodagyerek – isteni lény!
Egy zseni, egy igazi mester,
egy becses és kicsike testtel.
Egy isteni lény egy csoda - mely csakugyan él.
(Leopold):
Egy kis figyelmet kérek Madames et Monsieurs!
Ami most lesz hallható:
Az bizonyíték, hogy e nagy tehetség az Istentől való!
Már a lányom is, Nannerl
oly fenomenális gyermek volt, mint ő.
A kisfiam, aki egy darabot bekötött szemmel ad elő
Most és a billentyűket rejtse, ráadásul itt e kendő még,
Így mutat be most egy művet, mit önmagának írt nemrég.
(Vendégek): -----------> (közben Leopold):
Ez klassz, bizony! Amadé!
Hol jár vajon? Amadé játssz már!
Hisz ásít! Amadé!
(Vendégek):
Micsoda kéz! Zseni ez itt!
Lenyűgöző!
(közben egy hölgy):
Idegesít!
(Vendégek):
Mily pontos!
(Salieri):
Ez trükk!
(Vendégek):
Mily hatásos!
Oly mesteri, amilyen bájos.
Egy isteni lény, egy csoda - mely csakugyan él.
(Leopold):
Háromévesen térdemre ülve írt egy zongora dallamot,
s csak öt volt, midőn egy korrekt kis koncertművet alkotott.
Bármit rögtön leblattol,
és egyszer ha hallja mindent megjegyez.
És úgy variál egy fúgát,
akárha semmi sem volna ez.
Csak biztos füllel mindent meghall,
és minden hangot észben tart.
S egy szép nap, hopplá, kézbe fogta
a hegedűmet, s játszott rajt.
(Vendégek):
Micsoda kincs! Kis fenomén!
Zseni ez itt, mennyei lény.
(Salieri):
Kis förtelem!
(Vendégek):
Szeretni kell őt
Egy angyal ki körünkbe eljött,
Egy idomított kis csoda, ki csakugyan él.
(Nannerl):
Apám, nézd csak lázas!
Én félek, beteg.
(Leopold):
Ki van zárva!
Csak ahogyan minden kis géniusz,
talán könnyen fárad egy kissé.
Nos hát, a programnak ezzel vége,
és ha úgy érzik élvezték,
szánhatnak rá egy néhány tallért!
Wolfgang Amadé Mozart-ra!
(Vendégek):
Micsoda kincs! Egy fenomén!
Lenyűgöző - mennyei lény.
Egy zseni, egy igazi mester,
Egy becses és kicsike testtel,
Egy isteni lény, egy csoda, - mely csakugyan él!
Micsoda kincs! Egy fenomén!
Lenyűgöző - isteni lény.
Egy zseni, egy igazi mester,
Egy becses és kicsike testtel,
Egy isteni lény, egy csoda - mely csakugyan él!
Hallatlan, páratlan, épséges, szépséges, váratlan.
Micsoda kincs!
