|
|
|
| Előadó: | Vicky Sunday |
|---|---|
| Album: | First Blood |
| Megjelenés: | 2004 |
| Hossz: | 2.52 |
| Szövegírók: |
Viszt Viktor |
|
Viszt Viktor |
|
| Kiadó: | Hammer Records |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
We’ve got this freedom, we can lie for all
Programmed in mind we just play the role
We’ve got this love, the lie itself
Automated feelings, electronic nerves
Livin’ in a world-machine – consumer beings
Ideas are dyin’ before they were born
I just don’t know where did it start to get wrong
Useless, you’re livin’ on a run.
Livin’ in this world, starin’ to the wall
Information stream presses its face against the door
Sometimes you feel life is just time to kill
Vicky Sunday says: You’ve gotta roll the wheel
Refr.:
You’ve gotta roll the wheel
Roll tha wheel, you gotta roll tha wheel
Roll tha wheel, you gotta roll tha wheel
There ain’t no god to come back for
Roll tha wheel, you gotta roll tha wheel
Roll tha wheel, you gotta roll tha wheel
We’ve got the power for what?
We’re newborn idols with infection in blood
We’ve got the face, look in the mirror
Features of a common monster
Livin’ in a world-machine – consumer beings
Ideas are dyin’ before they were born
Civilized model for the social fear
I can’t stop the gear
I ask sometimes what’s goin’ on?
We’re on a mission to nowhere in an empty room
Programmed in mind, you know the drill
Vicky Sunday says: You’ve gotta roll the wheel
Refr.:
Roll tha wheel, you gotta roll tha wheel
Roll tha wheel, you gotta roll tha wheel
Roll tha wheel, you gotta roll tha wheel
Roll tha wheel, you gotta roll tha wheel
You’ve gotta roll the wheel
Roll tha wheel, you gotta roll tha wheel
Roll tha wheel, you gotta roll tha wheel
There ain’t no god to come back for
Roll tha wheel, you gotta roll tha wheel
Roll tha wheel, you gotta roll tha wheel
You’ve gotta roll the wheel
You’ve gotta roll the wheel
TUDÓSÍTÁS
Ahogyan arról korábban beszámoltunk, a Honeybeast egészen különleges utazásra hívta a közönséget tavaly novemberben. Most pedig a Budapest Park színpadán is életre kelt a minden érzékszervünket kényeztető univerzum.
A zenekartól nem áll távol a kísérletezés: ősszel egy nagylemezzel jelentkeztek, melynek dalai egyszerre felismerhetők, mégis kicsit mások.
A szimfonikusokkal, kortárs balett-tel és Ráskó Eszter stand-uppal színesített színháztermes turnék után, a Honeybeast megint egyedülálló produkcióval lépett színpadra. A korábbi állomásokon már bizonyított – és a Művészetek Palotájában teltházzal zajlott – különleges koncert a Parkban sem okozott különösebb csalódást.
– Egyfajta megújulásban vagyunk. Az album tele van érdekességekkel, olyan dalokkal, melyekben kiléptünk a komfortzónánkból, de szerepel rajta régi munkánk teljesen újragondolva is. Izgalmas, sokszínű anyag, amin nagyon nagy örömmel dolgoztunk – fogalmazott Bencsik-Kovács Zoli, a zenekar dalszerző-szövegírója és gitárosa.
– A kitalált látvány-koncepciónk szerint, a színpad teljes hátsó részét, félkörívben (közel 180 fokban) kitöltő, nagy pixelszámú ledfalat építünk, olyan 3D-s hatást teremtve, amelynek mi, a színpadon zenélő zenekar is részei vagyunk, olyan valós és képzeletbeli helyszíneket megjelenítve, amelyek a Honeybeast dalokban tűnnek föl – mesélte a koncertről Tarján Zsófi – aki nemcsak hangja, de grafikusként, művészeti vezetője is a zenekarnak.
A Legnagyobb hős az Így játszom és a többi jól ismert Honeybeast dal szereplői, akiknek magányaikban, szerelmeikben, félelmeikben és örömeikben oly gyakran magunkra ismerünk, most életre keltek. A közel kétórás koncerten csodás helyszínekre vittek, ahol közös élményeink univerzumait járhattuk körbe, a római Colosseumtól az erdélyi viskóig, Portugáliától egészen az Androméda-köd spirálgalaxisáig.
S hogy milyen volt a Parkos koncert?
Egészen megdöbbentett, hogy Tarján Zsófival is előfordul, hogy félrecsúsznak a hangok. És megesik, hogy nincs szinkronban az ének a zenével. Úgy tűnt, mintha Zsófi túlságosan is akarta volna, hogy jó legyen. Hogyne akarta volna: a tizedik Budapest Parkos koncert volt a Honeybeast életében, ráadásul a Cinematrip valóban különleges látványvilággal spékelte meg az estét. Erre szükség is volt, mert a vizuál igazán felturbózta hangulatot, de a dalok így is csak a koncert második felétől kezdtek igazán működni. Van az úgy, hogy valaki nagyon tökéleteset akar és ettől erőltetetté válik. Picit most is ez volt érzékelhető.
Talán több lazasággal és könnyedséggel nem csúszott vagy épp csuklott volna el az énekesnő hangja. Hasznos volt, hogy a dalok jelentős részénél a zenekar feliratozta a szöveget, mert ha valaki nem tartozik a hardcore Honeybeast-fanok közé, gyakorta nem érthette azt tisztán.
Az atmoszféra, amelyet a zenekar teremt és az az üzenet-halmaz, amelyet a szövegekben hordoz, ellentmond minden hurráoptimista magyar formációnak.
A Honeybeast szeret kísérletezni. És még így is abszolút hitelesen közvetíti a maga egységes és szilárd világképét, ezzel együtt pedig azt a gyakorta keserédes attitűdöt, amely szintén a zenekar sajátja.
Nézz bele a koncertbe itt.
Az előzenekar a The Roving Chess Club volt.
Fotók: Budapest Park
