|
|
|
| Előadó: | Vicky Sunday |
|---|---|
| Album: | First Blood |
| Megjelenés: | 2004 |
| Hossz: | 4.31 |
| Szövegírók: |
Viszt Viktor |
|
Viszt Viktor |
|
| Kiadó: | Hammer Records |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
You’ve got the reason, you’ve got the right
You’ve got your soul deep inside
You’ve got your special way you’re running so fast
You gotta be strong, that’s just in your head
You park the car at the back of the house
Another day, another issue
The school is out you’ve got nothing to do,
Walking the streets to get a real view
Some call you fragile, some call you wild
Some say your past is full of secrets to hide
You’ve got your special way, you’re running so fast
Along, along
You’ve got the reason, you’ve got the right
You’ve got the soul deep inside
You’ve got your special way you’re running so fast
Gotta be strong, that’s just in your head
Refr.:
Go – so far away, where you don’t need to hide
Go – They won’t cut you down to size
You saw so much things you don’t want to remember
Go – I see the difference in your eyes
Pour gasoline on your hair and your clothes
Erase your way back to society
You ain’t got nothing so there’s nothing to lose
Your life’s a neverending party
Some call you maniac, some call you punk
I say your innocence is making me wild
You’ve got your special way you’re running so fast
Alone, alone
You’ve got the reason, you’ve got the right
You’ve got the soul deep inside
You’ve got your special way you’re running so fast
Gotta be strong, that’s just in your head
Refr.:
Go – so far away, where you don’t need to hide
Go – They won’t cut you down to size
You saw so much things you don’t want to remember
Go – I see the difference in your eyes
Go – so far away, that you don’t need to hide
Go – I see the difference in your eyes
Go – Let them know, there’s so much things to discover
Go – They won’t cut you down to size
TUDÓSÍTÁS
Ahogyan arról korábban beszámoltunk, a Honeybeast egészen különleges utazásra hívta a közönséget tavaly novemberben. Most pedig a Budapest Park színpadán is életre kelt a minden érzékszervünket kényeztető univerzum.
A zenekartól nem áll távol a kísérletezés: ősszel egy nagylemezzel jelentkeztek, melynek dalai egyszerre felismerhetők, mégis kicsit mások.
A szimfonikusokkal, kortárs balett-tel és Ráskó Eszter stand-uppal színesített színháztermes turnék után, a Honeybeast megint egyedülálló produkcióval lépett színpadra. A korábbi állomásokon már bizonyított – és a Művészetek Palotájában teltházzal zajlott – különleges koncert a Parkban sem okozott különösebb csalódást.
– Egyfajta megújulásban vagyunk. Az album tele van érdekességekkel, olyan dalokkal, melyekben kiléptünk a komfortzónánkból, de szerepel rajta régi munkánk teljesen újragondolva is. Izgalmas, sokszínű anyag, amin nagyon nagy örömmel dolgoztunk – fogalmazott Bencsik-Kovács Zoli, a zenekar dalszerző-szövegírója és gitárosa.
– A kitalált látvány-koncepciónk szerint, a színpad teljes hátsó részét, félkörívben (közel 180 fokban) kitöltő, nagy pixelszámú ledfalat építünk, olyan 3D-s hatást teremtve, amelynek mi, a színpadon zenélő zenekar is részei vagyunk, olyan valós és képzeletbeli helyszíneket megjelenítve, amelyek a Honeybeast dalokban tűnnek föl – mesélte a koncertről Tarján Zsófi – aki nemcsak hangja, de grafikusként, művészeti vezetője is a zenekarnak.
A Legnagyobb hős az Így játszom és a többi jól ismert Honeybeast dal szereplői, akiknek magányaikban, szerelmeikben, félelmeikben és örömeikben oly gyakran magunkra ismerünk, most életre keltek. A közel kétórás koncerten csodás helyszínekre vittek, ahol közös élményeink univerzumait járhattuk körbe, a római Colosseumtól az erdélyi viskóig, Portugáliától egészen az Androméda-köd spirálgalaxisáig.
S hogy milyen volt a Parkos koncert?
Egészen megdöbbentett, hogy Tarján Zsófival is előfordul, hogy félrecsúsznak a hangok. És megesik, hogy nincs szinkronban az ének a zenével. Úgy tűnt, mintha Zsófi túlságosan is akarta volna, hogy jó legyen. Hogyne akarta volna: a tizedik Budapest Parkos koncert volt a Honeybeast életében, ráadásul a Cinematrip valóban különleges látványvilággal spékelte meg az estét. Erre szükség is volt, mert a vizuál igazán felturbózta hangulatot, de a dalok így is csak a koncert második felétől kezdtek igazán működni. Van az úgy, hogy valaki nagyon tökéleteset akar és ettől erőltetetté válik. Picit most is ez volt érzékelhető.
Talán több lazasággal és könnyedséggel nem csúszott vagy épp csuklott volna el az énekesnő hangja. Hasznos volt, hogy a dalok jelentős részénél a zenekar feliratozta a szöveget, mert ha valaki nem tartozik a hardcore Honeybeast-fanok közé, gyakorta nem érthette azt tisztán.
Az atmoszféra, amelyet a zenekar teremt és az az üzenet-halmaz, amelyet a szövegekben hordoz, ellentmond minden hurráoptimista magyar formációnak.
A Honeybeast szeret kísérletezni. És még így is abszolút hitelesen közvetíti a maga egységes és szilárd világképét, ezzel együtt pedig azt a gyakorta keserédes attitűdöt, amely szintén a zenekar sajátja.
Nézz bele a koncertbe itt.
Az előzenekar a The Roving Chess Club volt.
Fotók: Budapest Park
