|
|
|
| Előadó: | Vicky Sunday |
|---|---|
| Album: | Mosaic (EP) |
| Megjelenés: | 2002 |
| Hossz: | 4:32 |
| Szövegírók: |
Viszt Viktor |
|
Viszt Viktor |
|
| Kiadó: | szerzői kiadás |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
I don’t wanna know what I’ve said, what I’ve done
Cuz’ I really didn’t care it before
I thought I’m never gonna lose control
I ain’t never gonna lose control
I’ve got a feelin’ that makes me so frustrated
No one gonna hear my voice
No one gonna hear my voice
I’m livin’ inside you
We’ve met in a bad time at a wrong place
And I’ve fallen in love with you
Could I be so weak?
Tell me how could I be so weak
I’ve got a phone call that makes me sick and tired
You’ve sold me lies
I know you’ve sold me lies
I’m livin’ inside you
Refr.:
Danger in love
Say, can’t you feel?
For its light you’re goin’ blind
You’ll never know what it’s all about
Visions of love and hate make me wild
And I only can say I’m feelin’ down
Nobody will ever know
Ain’t nobody will ever know
I’ve got the reason that I don’t ever need to explain
I do what I need to do
Now I do what I need to do
I’ve gotta kill you
Psychological damage and pain that’s all I gained by you
Tragedy left behind
Tragedy left behind
Well I know our connection was just a leak and a promise
In a mental institute
In a mental institute
I’ve gotta kill you
Refr.:
Danger in love
Say, can’t you feel?
For its light you’re goin’ blind
You’ll never know what it’s all about
Danger in love – I’ve gotta kill you
Say, can’t you feel? – I’ve gotta kill you
For its light you’re goin’ blind – I’ve gotta kill you
You’ll never know what it’s all about – I’ve gotta kill you
TUDÓSÍTÁS
Ahogyan arról korábban beszámoltunk, a Honeybeast egészen különleges utazásra hívta a közönséget tavaly novemberben. Most pedig a Budapest Park színpadán is életre kelt a minden érzékszervünket kényeztető univerzum.
A zenekartól nem áll távol a kísérletezés: ősszel egy nagylemezzel jelentkeztek, melynek dalai egyszerre felismerhetők, mégis kicsit mások.
A szimfonikusokkal, kortárs balett-tel és Ráskó Eszter stand-uppal színesített színháztermes turnék után, a Honeybeast megint egyedülálló produkcióval lépett színpadra. A korábbi állomásokon már bizonyított – és a Művészetek Palotájában teltházzal zajlott – különleges koncert a Parkban sem okozott különösebb csalódást.
– Egyfajta megújulásban vagyunk. Az album tele van érdekességekkel, olyan dalokkal, melyekben kiléptünk a komfortzónánkból, de szerepel rajta régi munkánk teljesen újragondolva is. Izgalmas, sokszínű anyag, amin nagyon nagy örömmel dolgoztunk – fogalmazott Bencsik-Kovács Zoli, a zenekar dalszerző-szövegírója és gitárosa.
– A kitalált látvány-koncepciónk szerint, a színpad teljes hátsó részét, félkörívben (közel 180 fokban) kitöltő, nagy pixelszámú ledfalat építünk, olyan 3D-s hatást teremtve, amelynek mi, a színpadon zenélő zenekar is részei vagyunk, olyan valós és képzeletbeli helyszíneket megjelenítve, amelyek a Honeybeast dalokban tűnnek föl – mesélte a koncertről Tarján Zsófi – aki nemcsak hangja, de grafikusként, művészeti vezetője is a zenekarnak.
A Legnagyobb hős az Így játszom és a többi jól ismert Honeybeast dal szereplői, akiknek magányaikban, szerelmeikben, félelmeikben és örömeikben oly gyakran magunkra ismerünk, most életre keltek. A közel kétórás koncerten csodás helyszínekre vittek, ahol közös élményeink univerzumait járhattuk körbe, a római Colosseumtól az erdélyi viskóig, Portugáliától egészen az Androméda-köd spirálgalaxisáig.
S hogy milyen volt a Parkos koncert?
Egészen megdöbbentett, hogy Tarján Zsófival is előfordul, hogy félrecsúsznak a hangok. És megesik, hogy nincs szinkronban az ének a zenével. Úgy tűnt, mintha Zsófi túlságosan is akarta volna, hogy jó legyen. Hogyne akarta volna: a tizedik Budapest Parkos koncert volt a Honeybeast életében, ráadásul a Cinematrip valóban különleges látványvilággal spékelte meg az estét. Erre szükség is volt, mert a vizuál igazán felturbózta hangulatot, de a dalok így is csak a koncert második felétől kezdtek igazán működni. Van az úgy, hogy valaki nagyon tökéleteset akar és ettől erőltetetté válik. Picit most is ez volt érzékelhető.
Talán több lazasággal és könnyedséggel nem csúszott vagy épp csuklott volna el az énekesnő hangja. Hasznos volt, hogy a dalok jelentős részénél a zenekar feliratozta a szöveget, mert ha valaki nem tartozik a hardcore Honeybeast-fanok közé, gyakorta nem érthette azt tisztán.
Az atmoszféra, amelyet a zenekar teremt és az az üzenet-halmaz, amelyet a szövegekben hordoz, ellentmond minden hurráoptimista magyar formációnak.
A Honeybeast szeret kísérletezni. És még így is abszolút hitelesen közvetíti a maga egységes és szilárd világképét, ezzel együtt pedig azt a gyakorta keserédes attitűdöt, amely szintén a zenekar sajátja.
Nézz bele a koncertbe itt.
Az előzenekar a The Roving Chess Club volt.
Fotók: Budapest Park
