|
|
|
| Előadó: | Children of Distance |
|---|---|
| Album: | 5. Fejezet |
| Megjelenés: | 2016 |
| Hossz: | 3:03 |
| Szövegírók: |
Nyári Roland (Shady) |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | WMMD |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Refrén: (Horus)
Te csak keresed bennem a hűtlent,/
Nem fáj, hogy így alakult,/
Maradok vihar közben a szélcsend,/
Egy elhagyott alagút.
Verze 1: (Shady)
Előttem ismeretlen, tompa fény mögöttem,/
A boldogságom keresném, de eltévedtem a ködben,/
A hangod hív, kiált felém, a félelem hasít belém,/
A szél beszél, és sodor gyűrött megtépett papírt elém,/
Felveszem és olvasom, könnybe lábadt szemekkel,/
Nagybetűvel, feketével rá írva, hogy ne menj el,/
Tudom te nem döntenél így, ha én elhagynálak,/
Ezt a papírt én írtam és hagytam utolsó nap nálad,/
Eltűntem és nem láttam, hogy merre tart az alagút,/
Az eszem visszatartana, a szívem ami haza húz,/
Hiába fáj, így is visszavárlak, nem hogy ártanék,/
Azt hiszem, hogy hülye vagyok, még így is megbocsájtanék.
Refrén: (Horus)
Verze 2: (Carp-E)
Megtörtek a hónapok, nem mondanám, hogy jól vagyok,/
Tudtam, vannak nehéz percek, jöhetnek még rossz napok,/
Megviselt, hogy én is láttam közeleg a vég nekünk,/
Én hoztam meg a döntést, lehet mind a ketten tévedünk,/
Úgy érezted bírnád még, de nem volt erőm folytatni,/
Annyi minden bántott téged, mégis, sosem mondtad ki,/
Nehéz volt ez nekem, nem magamra, csak rád gondoltam,/
Érzem, neked nem jó, hogy ilyen sokat távol voltam,/
Nem lehet ezt feldolgozni, ennek mindig nyoma marad,/
Gondolok rád ma is, amikor bámulom a szoba falat,/
Közénk állt a távolság, azt hittem nem akadály,/
Azt hittem, ha szeretlek, a szívem majd hazatalál,
Refrén: (Horus)
Verze 3: (Horus)
Belátom várnak rám még nyomasztó éjjelek,/
Hidd el nekem nem is szándékom, hogy értselek,/
Nem hittél nekem, de én csak jó akartam lenni,/
Én már kinőttem, hogy parádézzak, jobb ha hagylak menni,/
Csak magamat adtam, de te bennem nem ezt kerested,/
A szavamat kaptad, engem felesleges szeretned,/
Az erőnk elhagyott, mert vitákba fektetted,/
Bízhattál volna bennem, de hiába, nem tetted,/
A sötét életemen szaladt át a fény,/
Lehettél volna gyémánt, de maradtál csak szén,/
Így kellett lennie, és ha el kellett vesznem,/
Büszkén nézek vissza, mert csak edzettebb lettem.
Refrén: (Horus)
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
