|
|
|
Intro:
Mondd miért nyeli a beton a hangomat el
Pedig itt van egy ember, ki menetel
Ahol a lábam alatt halott virágok nyílnak
Mi vagyunk akik nevetnek és sírnak
A szemem az égre néz, de nem látom
Az arcotokat, akik fent megvártok
Üzenem lentről, hogy még bírom, de
Kevesen hallanak, ezért írom le.
1. Verze:
1988
Ahonnan jövök, nem csak jó, sok szar volt
Az élet a pályán néha jól passzolt
Volt, hogy jó szar dzsót, de egy jó span szólt
Hogy ne érdekeljen, hogy mi volt, csak hogy mi lesz
Hogy tegyem amit akarok mert jó parti lesz
Mégis 20 évig azt kérdezték rólam - ki ez
Mikor a szövegeimre rávágták, hogy mi ez
A szemétdomb tetején megvártuk a napot
De visszadobtuk amit az Isten adott
Nem a hitem, csak a föld ami alattam megingott
Láttam a mennyet, a poklot, meg a hintót
Ahol elárulunk és becsülünk
Követünk, de szembeszegülünk
Ahol zuhanunk és repülünk
Üdvözlünk és temetünk, sírunk és nevetünk.
Refrén:
Mondd miért nyeli a beton a hangomat el
Pedig itt van egy ember, ki menetel
Ahol a lábam alatt halott virágok nyílnak
Mi vagyunk akik nevetnek és sírnak
A szemem az égre néz, de nem látom
Az arcotokat, akik fent megvártok
Üzenem lentről, hogy még bírom, de
Kevesen hallanak, ezért írom le.
2. Verze:
Fegyverek és rózsák
Egy boxzsák a tested, ha elfáradsz meg porzsák
Az élet titka az, hogy nincsen titka
Szabadnak születsz és irány a kalitka
Ha lenne, vidd tovább a hírnevemet
Bár nem csinálok felhajtást azért, hogy hírbe legyek
Csak a házat ismerem honnan jövök és hova tartok
Sajnos mindig ez leszek, nem az akit akartok
Akármerre lépek egy példa késztet
Akit utálnak, azt szeretnek is, ugye érted
Vadnak születtem, de nem mindig a préda éltet
Felejts el, nem lehetek a példaképed
A szivárvány a tied, nekem elég ha a Nap nyugszik
Világbéke tankokkal, a szavam pusztít
Essemm - 112, ha merülünk
Ahol sírunk és nevetünk.
Refrén:
Mondd miért nyeli a beton a hangomat el
Pedig itt van egy ember, ki menetel
Ahol a lábam alatt halott virágok nyílnak
Mi vagyunk akik nevetnek és sírnak
A szemem az égre néz, de nem látom
Az arcotokat, akik fent megvártok
Üzenem lentről, hogy még bírom, de
Kevesen hallanak, ezért írom le.
(2x)
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
