Előadó: | Vastag Tamás |
---|---|
Album: | Keressük! |
Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
Keressük a zeneszerzőt! | |
Kiadó: | Keressük! |
Stílus: | Pop |
Címkék: | Keressük! |
Magyarország, halld szavunk
Te szabad ország, halld szavunk
Ősök harcától, vérétől
Ázott itt föld és az ég
Magyarország, halld szavunk
Köszönettel tartozunk
Minket többé már balsors vagy
Ellenség sem téphet szét
Küzdünk egy emberként
Egy szabad országért
Élhetnél bárhol
De szívednek nincs máshol hely
Meg kell, hogy ismerd a múltad
Hogy értelmet nyerj
Érted küzdöttek harcokban
Százszor, meghurcoltan hősök
S minden lépésed visszhang csak
Egyszervolt léptük nyomán
Magyarország, halld szavunk
Hány arc és név
Ki bátran egy új útra tért
Köszönettel tartozunk
Hogy tisztább az ég
Hogy ránk már egy új hajnal kélt
Szabad országként
Békében élhetsz
De minden nap új harcba hív
Több tűz közt őrlődve
Vergődve pumpál a szív
Aztán rájössz, hogy egy nép van
Egy nyelv, s nem térkép e tájék
S többé nem kérdés számodra
Hol volt vagy hol van hazád
Magyarország, halld szavunk
Hány arc és név
Ki bátran egy új útra tért
Köszönettel tartozunk
Hogy tisztább az ég
Hogy ránk már egy új hajnal kélt
Magyarország, halld szavunk
Köszönettel tartozunk
Minket többé már balsors vagy
Ellenség sem téphet szét
Küzdünk egy emberként
Egy szabad országért
Szól dalunk
Hány arc és név
Ki bátran egy új útra tért
Köszönettel tartozunk
Hogy tisztább az ég
Hogy ránk már
Egy új hajnal kélt
(Ránk már egy új hajnal kélt!)
Magyarország, halld szavunk
Hány arc és név
Ki bátran egy új útra tért
Köszönettel tartozunk
Hogy tisztább az ég
Hogy ránk már egy új hajnal kélt
Egy szabad országért
Egy szabad országért
Szabad országért
Szabad országért
Közreműködik: Wolf Kati, Péter Szabó Szilvia, Radics Gigi, Nagy Feró, Sasvári Sándor, Vastag Csaba, Vastag Tamás, Molnár Ferenc „Caramel”, Lakatos Mónika és a Romengo, Pál István és zenekara, Hooligans.
TUDÓSÍTÁS
Ahogyan arról korábban beszámoltunk, a Honeybeast egészen különleges utazásra hívta a közönséget tavaly novemberben. Most pedig a Budapest Park színpadán is életre kelt a minden érzékszervünket kényeztető univerzum.
A zenekartól nem áll távol a kísérletezés: ősszel egy nagylemezzel jelentkeztek, melynek dalai egyszerre felismerhetők, mégis kicsit mások.
A szimfonikusokkal, kortárs balett-tel és Ráskó Eszter stand-uppal színesített színháztermes turnék után, a Honeybeast megint egyedülálló produkcióval lépett színpadra. A korábbi állomásokon már bizonyított – és a Művészetek Palotájában teltházzal zajlott – különleges koncert a Parkban sem okozott különösebb csalódást.
– Egyfajta megújulásban vagyunk. Az album tele van érdekességekkel, olyan dalokkal, melyekben kiléptünk a komfortzónánkból, de szerepel rajta régi munkánk teljesen újragondolva is. Izgalmas, sokszínű anyag, amin nagyon nagy örömmel dolgoztunk – fogalmazott Bencsik-Kovács Zoli, a zenekar dalszerző-szövegírója és gitárosa.
– A kitalált látvány-koncepciónk szerint, a színpad teljes hátsó részét, félkörívben (közel 180 fokban) kitöltő, nagy pixelszámú ledfalat építünk, olyan 3D-s hatást teremtve, amelynek mi, a színpadon zenélő zenekar is részei vagyunk, olyan valós és képzeletbeli helyszíneket megjelenítve, amelyek a Honeybeast dalokban tűnnek föl – mesélte a koncertről Tarján Zsófi – aki nemcsak hangja, de grafikusként, művészeti vezetője is a zenekarnak.
A Legnagyobb hős az Így játszom és a többi jól ismert Honeybeast dal szereplői, akiknek magányaikban, szerelmeikben, félelmeikben és örömeikben oly gyakran magunkra ismerünk, most életre keltek. A közel kétórás koncerten csodás helyszínekre vittek, ahol közös élményeink univerzumait járhattuk körbe, a római Colosseumtól az erdélyi viskóig, Portugáliától egészen az Androméda-köd spirálgalaxisáig.
S hogy milyen volt a Parkos koncert?
Egészen megdöbbentett, hogy Tarján Zsófival is előfordul, hogy félrecsúsznak a hangok. És megesik, hogy nincs szinkronban az ének a zenével. Úgy tűnt, mintha Zsófi túlságosan is akarta volna, hogy jó legyen. Hogyne akarta volna: a tizedik Budapest Parkos koncert volt a Honeybeast életében, ráadásul a Cinematrip valóban különleges látványvilággal spékelte meg az estét. Erre szükség is volt, mert a vizuál igazán felturbózta hangulatot, de a dalok így is csak a koncert második felétől kezdtek igazán működni. Van az úgy, hogy valaki nagyon tökéleteset akar és ettől erőltetetté válik. Picit most is ez volt érzékelhető.
Talán több lazasággal és könnyedséggel nem csúszott vagy épp csuklott volna el az énekesnő hangja. Hasznos volt, hogy a dalok jelentős részénél a zenekar feliratozta a szöveget, mert ha valaki nem tartozik a hardcore Honeybeast-fanok közé, gyakorta nem érthette azt tisztán.
Az atmoszféra, amelyet a zenekar teremt és az az üzenet-halmaz, amelyet a szövegekben hordoz, ellentmond minden hurráoptimista magyar formációnak.
A Honeybeast szeret kísérletezni. És még így is abszolút hitelesen közvetíti a maga egységes és szilárd világképét, ezzel együtt pedig azt a gyakorta keserédes attitűdöt, amely szintén a zenekar sajátja.
Nézz bele a koncertbe itt.
Az előzenekar a The Roving Chess Club volt.
Fotók: Budapest Park