


| Előadó: | Nomad |
|---|---|
| Album: | Márványmenyasszony |
| Megjelenés: | 2016 |
| Hossz: | 3:27 |
| Szövegírók: |
Jánosi ’Cicó’ Szabolcs |
|
Újvári Péter Nagy Levente (Neck Sprain) Jánosi ’Cicó’ Szabolcs Juhász Marcell |
|
| Kiadó: | Hear Hungary Music Kft. |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |

Kettő a hely, kettő a szék
Az egyik üres – amelyik a tiéd
Kettő a hely, kettő a szék
Annyi minden volna még, annyi mindent mondanék
Ezer a kép és ezer a szó
Átjárja a Mindenható
A zaj megtöri a csendet
S lesznek ketten egyek
A vágy hajtja a percet
Keresi a jobbat, a szebbet
Valami kéne már
Valami jöhetne már végre
Bárcsak itt lennél, annyi minden volna még
Bárcsak itt lennél, annyi minden lenne még
Bárcsak itt lennél, annyi mindent mondanék
Bárcsak itt lennél, annyi minden van még, ami szép
Mikor a legszebb hajnal ébred fel
Csendben halkan ébreszt fel
Játszik az emlékezettel
S átitatja könnyeivel
Ha újra nyílnak a virágok
Egyet még én is kívánok:
Hogy béke legyen a szívemben
És hogy megérte - még egyszer érezzem
Bárcsak itt lennél, annyi minden volna még
Bárcsak itt lennél, annyi minden lenne még
Bárcsak itt lennél, annyi mindent mondanék
Bárcsak itt lennél, annyi minden van még, ami szép
Minden olyan szép...
Most minden másról szól
Nem az álmokról
Minden százszor volt
Minden százszor volt
Újra felrázom magam
Nincs több, most csak ennyi van
Tudom, nem lesz semmi baj
Minden rendben van
Minden rendben van...
Bárcsak itt lennél, annyi minden volna még
Bárcsak itt lennél, annyi minden lenne még
Bárcsak itt lennél, annyi mindent mondanék
Bárcsak itt lennél, annyi minden van még, ami szép
Kettő a hely, kettő a szék



Szó sincs retróról, de mindenképpen hangos időutazás a kétezres évek hazai könnyű-rock alapvetéseit egy színpadon látni.
A populárisabb Zanzibar nemrég múlt 25 éves, a vérbeli rock ’n roll brigád, vagyis a felvidéki Rómeó Vérzik pedig kereken három évtizedet ünnepelt novemberben. És bár a starttól mindkét csapat esetében évtizedek teltek el, tagok távoztak és érkeztek, gitárok törtek, meg aranylemezekkel telt meg a fal, egy valami nem változott: a zenéjük őszintesége.
- Nem vagyok az a típus, aki a múltba réved és azon töri a fejét, mit rontott el.. Soha nem függtünk senkitől, és ez adott nekünk igazi szabadságot
- mondta a Rockstar Magazinnak a Rómeó Vérzik frontembere, Koppány, amikor arról kérdezték, lenne-e olyan 30 év távlatából, amit mai fejjel másképpen csinálna.
Persze ha szabadságról meg hitelességről van szó, ahhoz Terecskei Ritáéknak is lesz pár szava, hiszen hiába változtak az idők az alakulásuk óta, ők az elmúlt – már több mint - negyed században kitartottak amellett az őszinte rockvonal mellett, amivel 1999 januárjában legendásan útnak indultak, hogy
olyan slágerek adjanak a hazai könnyűzenének, mint az Igazi nevem, vagy az Ádám keresi Évát és a Szerelemről szó sem volt.
Nem csak nosztalgia várható, hanem ugrálós-éneklős rockbuli is készül
Már csak azért is, mert a Rómeó Vérzik Koppánya kis kényszerpihenője után az Akvárium színpadán tér vissza a fővárosba, hogy még az eddiginél is nagyobb energiával csapjon a húrok közé, legalább annyira pörgős nótákkal, mint
Az Ördög, az Isten, az Élet és a Halál, a Keleti rock és roll, a Kiskakas pedig pláne, hogy nem maradhat le a setlist-ről.
A két zenekar amúgy még sosem turnézott együtt, úgyhogy ez a mostani, március 7-i koncert igazi hazai rocktörténeti különlegességnek számít majd.