|
|
|
| Előadó: | LN Felek |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Refrén. (Holdosi Roland)
Lehet én gondoltam túl
Lehet nem gondoltam át
Tudom hosszú még az út
Amin megyek tovább
Lehet én gondoltam túl
Lehet nem gondoltam át
Tudom hosszú még az út...
Minden más lesz ha én végleg elmegyek
Minden más lesz ha én végleg elmegyek...
És nem jövök vissza!
-Strobl Balázs-
Eljött az én időm! Nem köszönök el...
Csak intek és előre lépek!
Szabad vagyok mint a madár
megmaradnak a fejemben a képek.
Lehetnek napok vagy hónapok... évek
amíg nem látom tisztán a múltat.
Nekem most ez kell: Egyedül éljek.
Egyedül vágjak neki az útnak.
Egyet ígérek nektek: Ha elmegye,
nem hallotok többet rólam!
És én nem bízok többé benned meg...
és az elhagyott kimondott szóban!
Egyszerre fáj és egyszerre nevetek.
Látom köddé válni a nevetek.
Hiába magyarázom, ha te nem értesz...
Ezért nem leszek ott, hogyha felébredsz.
Refrén. (Holdosi Roland)
Lehet én gondoltam túl
Lehet nem gondoltam át
Tudom hosszú még az út
Amin megyek tovább
Lehet én gondoltam túl
Lehet nem gondoltam át
Tudom hosszú még az út...
Minden más lesz ha én végleg elmegyek
Minden más lesz ha én végleg elmegyek...
És nem jövök vissza!
-Makói Gábor-
Eljött a napja annak, hogy
magam mögött hagyjam a múltam!
Belefáradtam az egészbe...
amit kellett azt régen már megtanultam!
Megyek ha fúj, megyek ha fagy...
oda megyek ahol mindenki hagy!
Vigyen el oda az utam ahol a gond nem talál,
és marad belül a lélek szabad.
Itt hagyok mindent, amit csak kaptam!
Nem láttok többet mert itt nem maradtam
Nem érdekel, hogy ki mit gondol, az van
Nem hiszek már régen a szép szavakban
Csoda? Nem az! Annyit se fogok mondani, hogy: Szevasz!
Tudom, hogy fájni fog de mint a múltból egy ígéret...
Majd szépen úgy múlik el az!
Refrén. (Holdosi Roland)
Lehet én gondoltam túl
Lehet nem gondoltam át
Tudom hosszú még az út
Amin megyek tovább
Lehet én gondoltam túl
Lehet nem gondoltam át
Tudom hosszú még az út...
Minden más lesz ha én végleg elmegyek
Minden más lesz ha én végleg elmegyek...
És nem jövök vissza!
Schoblocher Barbaráék feltöltötték jó energiákkal a Park közönségét
A 2011 őszén alakult Blahalouisiana Székesfehérvárról indult. Akkor beat-rock/pop-soul zenekarként aposztrofálta magát. A csapat azonban a tavaly megjelent Sötét Villám című lemez után napjainkban már egy, az eddiginél jóval színesebb zenei világba kalauzol. Az Amore (de nem veled) című szerzeménnyel a Blahalouisiana a közelmúltban le is leplezte az új érát.
A Parkban július 17-én tartott fellépésen a már ismert számokon kívül újdonságok is várták a rajongókat: a Blahalouisiana júliusig ugyanis több új dal megjelenését tervezi, melyeknek előszele már a budapesti koncerten is érzékelhető volt. Az estét Molnár Tamás nyitotta a Blahalouisiana előtt.
Blahalouisiana-dalszövegek itt.
Az este főszereplője a Blahalouisiana, és énekesnője, Schoblocher Barbara nem arról ismert, hogy megbújik a sarokban. A frontember öltözködése, karakteres hangszíne, hangjának intenzitása és dalszövegeinek tartalma mind megköveteli a maximális figyelmet. Mindemellett Barbara igazán kellemes jelenség a személyisége szempontjából is: a közönséggel együtt lélegezve vezette végig a koncertet, jóleső együtt-rezgéseket generálva.
A már a friss sajtófotókon is egészen üde stílust magára öltött formáció a közelmúltban megjelent Amore (de nem veled) című, az új érát előrevetítő dala mellett a koncert dallistájában a legnagyobb favoritok is helyet kaptak: a Túl távol, elég közel, a Szeressetek, a Faliórák vagy a Testemnek ha engedem.
Mi is az a friss éra, amellyel beharangozták a fővárosi koncertet?
Innen szép a győzelem, Ahol összeér összeér, Éllek túl, Ott van a nap, Nem ereszt – ilyen nótákkal is pakolta tele az estét a Blahalouisiana. Barbi párja, Apey (azaz Áron András, akivel több formációban is együtt zenélnek — így az Áron András & The Black Circle Orchestra-ban is) mély hatással van az énekesnő stílusára. Áron András igazi multi-instrumentalista multitálentum, aki a metalos gyökerei ellenére otthonosan mozog többek között a country világában is. Ebben pedig Barbi is remekül működik, s egyúttal finoman, jó érzékkel be is építi a stílus elemeit saját formációjába.
Mára a konga, a szaxofon, a földszínek alkalmazása, a béke és a szeretet hangsúlyozása, hippi-életérzés mind komfortosan vibrál a Blahalouisiana dalaival.
Beat, rock, kultúrház, háttérfüggöny és táncdalfesztivál
A látvány – Beatles-koncertek és a hetvenes éveket idéző, művelődési házas diszkók archív képkockáival, valamint a színpadon háttérként alkalmazott, szintén a kultúrház-érzetet keltő, finoman megvilágított drapériákkal egészült ki. Mindez a táncdalfesztiválok korszakába repített vissza. A beat és a rock volt a főszereplő. Több volt a félháznál a Parkban, a zenekar pedig láthatóan lazán, könnyedén létezett a színpadon. Élvezték azt a felhőtlen vibe-ot, amit ez az új irány hozzád a koncerthez.
Ez az összhatás a korábbi, Kovács Kati-Schoblocher Barbi duettet is megidézte.
Ha érdekel, milyen volt a látvány és az érzések a Parkban, nézd meg ezt a videót a korábbi duettről. Remekül leírja a fővárosi Blahalouisiana-koncert hangulatát.
A Faliórák annyira csúcsra járatta az érzelmeket, hogy Barbi sírva fakadt
– Bármennyire szeretek szerelmes lenni, a mai koncert érzése annál sokkal jobb
– fogalmazott az énekesnő.
A Vaksötét ezt követően akusztikus verzióban hangzott el és adott némi nyugvópontot az estének, hogy aztán a Kedvenc naplementém ismét felrázza a közönséget. A Szeressetek pedig tovább kontrázta a hangulatot.
Az estét az új sláger, az Amore zárta: temperamentumos, olaszos életérzést hagyva maga után.
– Vigyétek el ezt a sok pozitív energiát oda, ahol a legnagyobb szükség van rá. Meg tudjuk menteni a világot, elegen vagyunk itt és most ehhez
– tette hozzá Barbi.
Fotók: Blahalouisiana
