|
|
|
| Előadó: | Zé |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Rap hip hop |
| Címkék: | Keressük! |
Z. (verze 1.)
Fogak, karmok... fekete szempárok
tiszta szív húz, akadályt nem látok!
Tépd a szárnyam ki démon hogy ha elszállok
de addig TAKARODJ! Mennem kell, nem várok!
Mosoly, kézfogás, ölelés: Kelepce!
Testvér szúrj hátba, de ne nézz a szemembe!
Úgy se mertek soha... megszoktam a fajtátok
mindig kimondom ezt, fáj... a szám bevarnátok
Hosszú az út, hibák, botlások, harag...
számtalan szebbnél szebb szó elszárad, de marad
Ma minden olyan nehéz, él a remény: Holnap hát ha...
Én-Én vagyok, én nem változom... nem nézek hátra!
Az omlik össze amit oly erősnek véltünk
azza leszel, azzá leszünk mind amitől féltünk!
Az tépi a kurva szívet ki akire nem gondolsz
hát gyere bátran magány! Nem rettegek hogy megcsókolsz.
Refrén (D.Nero)
Bármit is adtam, az nektek túl kevés volt
Nem kértem semmit mégis ép elég volt
Az, hogy: Az ég bolt igazi fényét (fényét)
Hamis árnyak feketére fessék
Z. (verze 2.)
Bárcsak akkora sztár lennék, mint amit hisztek.
Bár annyi pénzem lenne, mint amennyit hisztek.
Bár olyan boldog lennék, mint amit láttok.
Bárcsak annyi mindent adhatnék, mint amit vártok.
Tudom: Sose' elég semmi. Tudom, mert látom!
A szemed árul el, bármit is ejtesz ki a szádon
"A hibás én vagyok" ti ártatlanok... hagyd a faszba
a saját kardodra feküdtél bátyja... nézz magadra!
Leírok mindent, így nem nyel el az örvény
"Papír és tinta" vagyis: "Pisztoly és töltény".
Önmagamra halgatok, ti vágóhídra visztek
elfojtanád az enyémet ha pislákol a fényed.
Szilánkok a mellbe, örök harag minden emlék
ismerős lenne a táj akár merre mennék.
Azt nem tudom hogy hol lesz a vége
de megígérem: Kap egy tükröt minden áruló, hogy:
Jónak jön a szégyen...
Refrén (D.Nero)
Bármit is adtam, az nektek túl kevés volt
Nem kértem semmit mégis ép elég volt
Az, hogy: Az ég bolt igazi fényét (fényét)
Hamis árnyak feketére fessék
Életének 84. évében elhunyt Tamás László, az Echo együttes egyik alapítója, dobosa és dalszövegírója.
Tamás Lászlót augusztus 9-én, szombaton érte a halál. Temetéséről később intézkednek.
Tamás László 1941-ben Nagykanizsán született, ahol már gimnazista korában elkezdte zenei karrierjét. Az Echo együttest 1962 elején a gépészmérnöki egyetemi karon tanuló hallgatótársaival, Markó Józseffel és Szilvássy Zsolttal együtt alapította. Kezdetben kizárólag zenekari számokat játszottak, majd Pósa Ernő, később Varannai István is csatlakozott a zenekarhoz énekesként.
Az Echo együttes igazán sikeres felállása 1966-ban jött létre, ekkor született meg a legtöbb Echo-dal, amelyekben Varannai István zeneszerzőként, Tamás László szövegíróként működött közre.
Az Echo az egyetemi Gépészklub mellett rendszeresen fellépett a Kapás utcai Táncklubban, valamint az Országház étteremben.
Legismertebb számuk a Gondolsz-e majd rám?, amelynek szövegét Tamás László, zenéjét Varannai István írta. A Hanglemezgyár 1967 őszén adta ki a dalt, amely szinte azonnal a slágerlisták élére került és idővel igazi örökzölddé vált Magyarországon és a környező országokban egyaránt.
Az együttes romániai vendégszereplésén a román hanglemezgyár is felvett és kiadott egy négyszámos kislemezt, amelyen szintén szerepelt a Gondolsz-e majd rám? című szám.
Tamás László életének nagy szenvedélye a zene volt, amely mellett sikeres gépészmérnöki karriert is befutott.
